A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái

biztosítani az aszályra, illetve vízhiányra való felkészülést. Nem engedhető meg ún. vízvesztő talajművelés alkalmazása csapadék hiányos, és átlagos idényben sem.

E mellett tájékoztatási és párbeszédprogramok szükségesek a kormányzati, a szakmai, a társadalmi, és a civil szervezetek között. A kormányzati és a szakmai szervezetek ösztönözzék, az érintettek pedig igényeljék a vízhiánnyal és a szárazsággal foglalkozó rendszeres médiatevékenységet. Váljon minden területen alapvető követelménnyé és működési feltétellé a megelőzés. Legyen minden vízhasználat és támogatás alapvető feltétele a szakképzett személyzet alkalmazása, vagy az alapvető vízgazdálkodási ismeretek elsajátítása. A jó gyakorlat szerves részét képezze a vízkészlet-gazdálkodás, továbbá a vízhiány megelőzése, a vizek visszatartása, és a talajok nedvességmegtartó képességének megóvása.

9. A Nemzeti Aszálystratégia elemei

Egy leendő aszálystratégia megalapozását követően, annak felépítésére a következő pontok alapján kerülhet sor.

1. Biztosítani kell az aszály bekövetkezésének előrejelzéséhez szükséges meteorológiai, hidrológiai és a talajnedvességre vonatkozó alapadatokat. Ki kell dolgozni az aszályérzékeny területek alaptérképezésének módszertanát. A VKI szerinti monitoring hálózatot alkalmassá kell tenni az aszály és a globális felmelegedés várható következményeinek észlelésére. Az adatszolgáltatást közcélúvá és könnyen elérhetővé kell tenni.

2. Az aszály rendszeres megfigyelését több paraméter egyidejű vizsgálatával kell végezni. Az aszály mértékének és hatásainak sokoldalú értékelése céljából egyidejűleg több, a Kárpát-medence térségében eredményesen használható indexet kell meghatározni és használni: standardizált csapadék index (SPI), Pálfai-féle ariditási index (PAI), agro- hidro-potenciál (AHP).

3. Az aszály erősségének, továbbá a növénytermesztésben előforduló károknak és gazdasági veszteségeknek az értékelését adott időszakban és adott területen a termések, a klimatikus és hidrológiai tényezők, valamint a gazdálkodói felkészülés és alkalmazkodás összehasonlító elemzésével kell végezni. Ezek eredményei szolgálnak alapul az állami támogatás, illetve az esetleges kárenyhítés meghatározásához.

4. Különösen az aszályra érzékeny területeken az agro-ökopotenciál kihasználása érdekében tájhasználati terveket kell készíteni, és szélesebb körben kell alkalmazni a talaj vízbefogadó, illetve vízmegtartó képességét javító agrotechnikai módszereket, beleértve a vetésváltás, a növényi sorrend, az alkalmazott növénysűrűség, a talajművelés korszerű eszközeit és módszereit, a növényápolás, valamint a tápanyag- és vízellátás adott helyen alkalmazható legjobb technológiai változatait.

5. Fel kell készülni az egyre nagyobb gyakorisággal és váltakozó jelleggel előforduló vízbőségre, illetve vízhiányra. A vízkészlet-gazdálkodásban és a vízkormányzásban ezért nagy figyelmet kell fordítani minden optimális költséggel megvalósítható és kielégíthető kapacitást biztosító víztározási lehetőség kihasználására (csapadékvíz helyben tartása, 13