A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái
ellátását, a tervek véleményezésének lehetőségét, az aktív bevonást a tervezésbe pedig ajánlja a tagállamoknak. A társadalom bevonásának egy jó gyakorlata, hogy a UNCCD megvalósítási Stratégiájának 36. pontja felkéri a Részes Feleket, hogy fordítsanak különös figyelmet az aszállyal kapcsolatos szemléletformálásnak és vonják be a helyi közösségeket, különösen a nőket és a fiatalokat, illetve a civil szervezeteket a Stratégia megvalósításába. A hatékony társadalmi bevonásnak számos nélkülözhetetlen eleme van, melyek közül a legfontosabbak az érintettek azonosítása; az érintettség definiálása; az üzenetek megfogalmazása; vélemények befogadása és párbeszéd; visszacsatolás és részvétel a végrehajtásban. A hatékony kommunikáció, tervezés és végrehajtás egymást kiegészítik, egyik sem nélkülözhető eleme a folyamatnak. A nyílt tervezéshez és a végrehajtáshoz megfelelő mennyiségű erőforrást kell biztosítani. A társadalmi bevonás aktív eszközei a fórumok (lakossági, szakmai), interaktív honlapok, közvetlen egyeztetések (szakmai műhelyekkel, érdekcsoportok képviselőivel). Passzív eszközök pedig a speciális képzések az érintetteknek (pl. talajművelés módszereiről, vízgazdálkodásról a gazdálkodóknak); reklám (írott és elektronikus sajtó), kampány; tematikus műsorok; üzenet elhelyezése nem tematikus műsorokban, illetve az oktatási tananyagban (általános, közép- és felsőfokú oktatás), szaktárgyak elindítása. 6. Aszálykárok kompenzálása Az utóbbi években az egyre gyakrabban bekövetkezett természeti katasztrófák, illetve katasztrófa jellegű időjárási jelenségek jelentős károkat okoztak a magyar mezőgazdasági termelőknek, melyeket sem a meglévő kárenyhítési rendszer, sem pedig a viszonylag drága üzleti biztosítás nem tudta megfelelően kezelni. A veszteségeket a gazdálkodók kénytelenek voltak évről-évre maguk előtt görgetni, amely komolyan veszélyeztette működőképességük megőrzését. Mindezek miatt az új agrárkormányzat 2010. évben az egyik legfontosabb feladatául tűzte ki egy hatékony, lehetőleg minden termelőt elérő kockázatkezelési rendszer kialakítását, amely a keletkezett veszteségekkel arányos kompenzációt tud nyújtani a bajba jutott termelőknek. E rendszer alapelveinek kialakítása céljából került létrehozásra a Mezőgazdasági Kockázatkezelési Munkacsoport, melynek fő célkitűzése a Nemzeti Agrárkárenyhítési rendszer (NAR) felülvizsgálata, továbbá a mezőgazdasági biztosítás díjtámogatási változatok áttekintése. Az új rendszer jogszabályi alapjait a mezőgazdasági termelést érintő időjárási- és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény teremti meg. A törvény legfőbb mondanivalója az, hogy a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események által okozott károk miatti kockázatokat a mezőgazdasági termelő, a mezőgazdasági termelő által megtermelt mezőgazdasági termény felvásárlója, a mezőgazdasági termelővel kötött mezőgazdasági biztosítás esetén - annak keretei között - a biztosító, a mezőgazdasági földterület haszonbérbeadója, valamint az állam között meg kell osztani. A fenti követelményeket egy „két pilléren” nyugvó kockázatkezelési rendszer tudja kielégíti, amelyben az egyik pillér egy kibővített, a követelményekhez igazított kárenyhítési rendszerből, míg a másik pillér egy biztosítási díjtámogatással segített piaci biztosítási konstrukcióból áll. 7. Költségek és hasznok Általánosságban a jó aszálystratégia olyan beavatkozásokat kezdeményez és jelent, amely az alkalmazkodás optimális feltételeit határozza meg, tehát mindenképpen el kell végeznünk 11
