A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái
Magyarország legnagyobb potenciális természetes víztározója a talaj. Jelenleg azonban ez a kapacitás csak alacsony fokon kihasznált. E kapacitás jobb, és minél teljesebb körű kihasználása eredményesen és hatékonyan csökkentheti az aszályérzékenységet és az aszály közvetlen következményeit is. A potenciális tározótér jobb kihasználásának lehetőségei: a talaj felszínére jutó víz talajba szivárgásának elősegítése és a talajba szivárgott víz hasznos (növények/bióta számára felvehető formában történő) tározásának elősegítése. Mindkettőre megfelelő vízháztartás-szabályozási, talajhasználati és agrotechnikai módszerek/technológiák állnak rendelkezésre, melyeket termőhely-specifikusan, precíziósan kell alkalmazni. A kárcsökkentés növénytermesztési eszközei pl. a szárazságtűrő növények kutatása és ennek támogatása. Kimutatható, hogy a talajok jó fizikai és biológiai kondíciója jó esélyt ad a termőhely aszálytűrő képességének növeléséhez. A talajhasználati tényezők módosításával - talajszerkezet kímélés, alkalmazkodó talajművelés és növényi sorrend, okszerű trágyázás - a káros aszály-hatás megbízhatóan enyhíthető. A termesztett növényfaj megválasztásán túlmenően legfontosabb a fajtaismeret. A növénytermesztés szakmai szabályainak betartását fejezi ki a jó mezőgazdasági gyakorlat (good agricultural practice) EU szabályzat, melynek legfontosabb elemei: a termőhely kiválasztás, vízforgalmat és talajéletet fenntartó talajművelés, faj és fajta megválasztása, vetésidő, -mélység, sortáv, tőtáv alkalmazása, elő és utóvetemény szerepe, vetésváltás és vetésforgó, élettanilag helyes tápanyagellátás, okszerű növényápolás, megfelelő időben végzett betakarítás. A vízkészletek megosztása, ill. azok hasznosítása a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv részeként kerülnek feltüntetésre. A korlátozások során az egészségügyi intézmények, a különleges technológiájú ipari üzemek elsőbbsége a korábbiakban is elfogadott volt. Az öntözött területeken a vízkormányzás az ún. vízigény normatívák alapján végezhető. Az aszálynak az élő környezetre gyakorolt hatását nem lehet megoldani folyamatos kutatómunka, és fejlesztő projektek nélkül. Az agrotechnika minden elemét vizsgálat tárgyává kell tenni. Az egyik leghatásosabb aszálykár-csökkentő eszköz az öntözés, amelynek alkalmazhatóságát, illetve fejlesztésének módját kiemelten részletesen kell vizsgálni. Hasonló vizsgálatokra van szükség a kertészeti kultúrák esetében is. Először is a problémakör általános megértését kell magasabb szinten elérni, hogy jobban tudatosodjon a közvéleményben a víz fontossága, illetve a vízhiány káros hatásai elleni küzdelem jelentősége. Az oktatás, képzés terén az aszállyal kapcsolatos ismeretek terjesztését az általános vízzel, vízgazdálkodással foglakozó tárgyak, programok részévé kell tenni. Már az óvodai foglalkozások keretében, majd az általános és középiskolai oktatásban is a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell helyezni a vízzel kapcsolatos ismeretek oktatására. El kell érni, hogy a jövő nemzedéke tudatos vízhasználó, takarékos fogyasztó legyen. A felsőfokú oktatásban is visszaszerezni a vízépítő, ill. hidrológus képzés, és ennek az eredményeként a „vizes” szakma elismertségét. Az aszály elleni harc egyik fontos, ha nem a legfontosabb tényezője a gazdák és a szaktanácsadók közötti kapcsolat fenntartása, ill. a szaktanácsadási hálózat kialakítása. A szaktanácsadást interaktívvá kell tenni. Az aszály a városokban és a falvakban egyaránt érezteti hatását. Hosszan elhúzódó, nehezen körülhatárolható jellegéből adódóan különös jelentősége van annak, hogy a társadalmi, gazdasági szereplőkben kialakuljon az aszálytudatosság. Az Aszálystratégia és a Cselekvési Program megvalósítása akkor lehet sikeres, ha készítésének korai szakaszától részt vesznek az érintettek a tervezésében, majd a végrehajtásában. A társadalmi részvétel nem csak a döntéshozók érdeke, de számos jogszabály is előírja ennek kötelezettségét. Érdemes kiemelni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítésének folyamatát. A VKI előírja, hogy a társadalmat aktívan be kell vonni a VKI tervezési és végrehajtási folyamataiba. Meghatározza, hogy az egyes tervezési fázisokban milyen időtávot kell a nyilvános véleményezésre nyitva hagyni. Előírja az érintettek információval való 10
