A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái

alkalmazkodást szolgáló lehetséges intézkedéseket, kiemelten foglalkozva a vízhiány és az aszály kérdésével.

A sokféle aszálydefinícióból következik, hogy az aszály mérőszámára is sokféle javaslat született, s a gyakorlatban is sokféle mérőszámot használnak. Magyarországon az elmúlt néhány évtizedben az egyik leggyakrabban használt aszályindex a Pálfai-féle Aszály Index (PAI), amely az aszályt - az egész mezőgazdasági év vonatkozásában - egyetlen szám értékkel jellemzi, s amely egyaránt kifejezi a párolgási (hőmérsékleti) és csapadékviszonyokat, mégpedig a növények időben változó vízigénye szerint, és a talajvízszint helyzetére is tekintettel van. A közelmúltban kidolgozták az index nemzetközi használatra szánt változatát is, az egyszerűbb formájú és jóval kisebb adatigényű PaDI-t.

Az aszálystratégia részletesen foglalkozik a felszíni és a felszín alatti vízkészletek hasznosulásával aszályos időszakokban. A felszíni vízkészletek legnagyobb része külföldről érkezik és külföldre is távozik, ezért a hazai vízhasznosítás részére csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Nagyvizes időszakokban tározással fel lehetne készülni az aszályos időszakokra, de a rendelkezésre álló számottevő síkvidéki tározási kapacitásunk döntően csak a Tisza-tóra korlátozódik. A síkvidéki területek aszályos éveiben a folyók általában kevesebb vizet szállítanak, vízhozamuk kisebb. Mivel a Kárpát-medencében az időjárási szélsőségek az esetek döntő többségében egyidejűleg jelentkeznek, aszálykor a folyók külföldi vízgyűjtő területein is kevesebb csapadék hullik. Ez feszültséget okoz, hiszen ekkor kevesebb a hasznosítható víz, ezért törekedni kell a felvízi országokkal együttműködve a vízkészletek megosztására.

Magyarországon főleg az Alföld jelentős területei vízhiányosak, itt a vízigények meghaladják a helyben keletkező vízkészletet ezért a folyók vízkészletének hasznosítása nélkülözhetetlen. Ahogy a tározás a vízkészlet időbeni átcsoportosításával, úgy az átvezetések ennek térbeli áthelyezésével szolgálják az igények és a készletek összhangjának a megteremtését. Az ország aszályos időszakban vízhiányos területeinek nagy része ellátható vízzel. Aszályos időszakban a vízminőség romlásával is számolni kell, bár ekkor a folyók kisebb vízhozamuk következtében kevesebb hordalékot is szállítanak. Aszályos időszakban nem csak az ország lakosságának vízellátása fontos, hanem az ökológiai vízkészletre is megfelelő hangsúlyt kell helyezni.

Az aszályos évek, különösen az aszályos évsorozatok nagy tavaink vízkészleteit is csökkentik. A helyzet stabilizálása érdekében szóba jöhető megoldások: a vízhasználatok átmeneti korlátozása és tartaléktározóból vagy külső vízforrásból történő vízpótlás. A kibontakozó éghajlatváltozás föltehetően jelentős hatással lesz a felszíni vízkészletekre, ugyanis a múltbeli tapasztalatok azt is igazolják, hogy a csapadék és a hőmérséklet viszonylag kismértékű változásai vizeinkben felerősödnek. Az éghajlat melegedése és szárazodása következtében az évi lefolyás a Dunától keletre fekvő területeken, a nyírségi tájak kivételével, néhány 10%-kal csökkenhet. Csökken a vízfolyások vízszállítása, kisebb vízfolyások időszakossá válhatnak, csökken a felszín alatti vizekig eljutó beszivárgás és a tavak vízbevétele. A tavak vízháztartása romlik, nagytavainknál számolni lehet a tóból való kifolyás fogyásával, kisebb alföldi tavaink felülete zsugorodhat, egyesek kiszáradhatnak. A nyári félévben a lefolyás csökkenése nagyobb arányú lesz, mint a téli félévben. A vízfolyásokban gyakoribb és tartósabb kisvizek várhatók, a tavakban növekedhet az alacsony vízállású időszakok gyakorisága és hossza. A Duna németországi és ausztriai vízgyűjtőjén a nyári kisvíz 30%-os csökkenése is lehetséges, ez hatással lehet a folyó hazai szakaszának kisvizeire. A Tiszán és mellékfolyóin is hasonló változások várhatók, vagyis a közép- és kisvízhozamok csökkenésével kell számolni, ami kedvezőtlen esetben jelentős mértékű is lehet.

Aszályos években a talajvízszint rendszerint a sokévi átlagos szint alá süllyed. Amennyiben több aszályos év közvetlenül követi egymást a talajvízszint egyre mélyebbre kerül.

6