A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái
A rétegvizek az aszály hatásaival csak közvetett módon vannak kapcsolatban. A rétegvizek szintjét és a rétegnyomás-viszonyokat nem egy-egy év aszálya, hanem leginkább a hosszabb száraz időszakok befolyásolják, amelyekre a klímaváltozás miatt a jövőben gyakrabban kell számítani. A felszín alatti vizek utánpótlódásának legfontosabb területei a síkvidéki magasabb térszínek, mint a Duna-Tisza közi hátság, a Nyírség és a Maroshordalékkúp. Ezek az aszállyal leginkább sújtott területek, így a hosszú távú vízutánpótlódás szempontjából igen fontos lenne az ide hulló csapadék területen tartása és beszivárogtatása. Az éghajlatváltozás nemcsak a felszíni, hanem a felszín alatti vízkészletekre is hatással van. A melegedés miatt a felszín alatti vizeket tápláló beszivárgás csökkenhet, különösen, ha a melegedés a csapadék fogyatkozásával párosul. Ezekből következően valószínűsíthető a talajvízszint süllyedése, a talajvízszint nagyobb szezonális ingadozása. A talaj- és rétegvizeknél bekövetkező vízszintcsökkenés maga után vonja a talajvízszint süllyedéssel érintett területek fokozatos kiterjedését a Duna Tisza közén, sőt az Alföld más tájegységeinél is. 5. Az aszálykárok megelőzésének és csökkentésének módszerei Az aszályhatások mérséklése érdekében megfogalmazott környezeti célkitűzések előirányozzák a vízkivétel és -utánpótlódás közötti egyensúly megtartását. A VKI a megfelelő jogi eszköz szerepét is betölti a vízhiány, ill. a szárazság kezelésére. Megelőzésként a természetes vizek minél hatékonyabb felhasználása érdekében törekedni kell a vizek befogadását szolgáló korszerű agrotechnika elterjesztésére, a talajtípushoz leginkább illeszkedő talajművelő gépek alkalmazására. Az eltérő hozamú, csapadékhoz alkalmazkodni képes növények révén megfelelő terméshozam érhető el. A megvalósítást a VGT-ben feltüntetett készletre alapozottan a Nemzeti Vidékstratégia irányelvei szerint kell végrehajtani. A hagyományos, a táji-természeti adottságokhoz alkalmazkodó gazdálkodási módok fenntartásával a biológiai sokféleség, a táji változatosság (tájhasználat, tájképi adottságok stb.) megőrizhető. Ha a természeti adottságokhoz gyakran nem illeszkedik a területhasználat, művelési kockázatok és mezőgazdasági károk keletkeznek. A területhasználat tervezése kapcsán kiemelt feladat a táji megfelelőség, ill. termelőképességi adottságok meghatározása. A racionális tájhasználattal a környezeti károk elkerülésére törekszünk. Az aszály elleni küzdelemben nagy szerepe van a VKI végrehajtásának. A VGT komplex szemléletben közelíti meg a problémákat, így intézkedéseinek jelentős része az aszály elleni küzdelemnek is fontos eszköze. Vízvisszatartás belvíz-érzékeny területeken megvalósulhat művelési mód, és művelési ágváltással. A talajbani vízvisszatartás csökkenti az aszály-érzékenységet, a növényi társulásokra pozitív hatású. Az aszály elleni küzdelem extenzív környezetben jelentheti a vízvisszatartás során a vizes élőhelyek és a vízjárta területek létrehozását és kezelését, nem termelő jellegű beruházásokat, a talajlazításnak nem termelő beruházásként történő támogatását a rét-legelőkön, környezetvédelmi célú gyeptelepítést, illetve a művelési mód változtatását. A vízfelhasználás hatékonyságát nézve fontos tiszteletben tartani az állampolgárok vízhez történő hozzájutásának jogát. A készletek a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság között oszlanak meg. Az eltérő mennyiségű és minőségű víz igénybevétele eltérő áron történik. A vízszolgáltatás költségeinek megtérülését biztosító vízárak bevezetése a fogyasztók által fizetett vízdíjak emelkedéséhez vezet. Ezért ezt csak fokozatosan lehet végrehajtani. Az EU tagállamokban leggyakrabban alkalmazott intézkedések a sávos árképzés, a kiugróan magas fogyasztás büntetése és a víztakarékosság kedvezményekkel való ösztönzése. 7
