A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái
elleni küzdelemről szóló egyezménye, az EU vízhiány- és aszálypolitikája, a Víz Keretirányelv), illetve a hazai tendenciák. Az alábbiakban ezeket a „peremfeltételeket” vesszük számba. A klímaváltozás. Napjainkban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az éghajlat változik, és ebben az emberi tevékenység is szerepet játszik. Az emberi hatás döntően az üvegházhatású gázok (üvegházgázok, ÜHG) kibocsátása és az ember felszínmegváltoztató tevékenysége. A felszínhasználat módosulása (FHM) egyrészt a felszíni energiamérlegen, másrészt a felszín vízháztartásán keresztül hat az éghajlatra. Utóbbi (fontosabb tényező) a városi felszínek kialakítása (nagy területen összegyűjtött és elvezetett csapadékvíz) és a domb- és hegyoldalakon végzett erdőirtás (tarvágások). Mindkét esetben csökken a beszivárgás, megnő a lefolyás (ami hegyvidéken erózióval is társulhat, ami a talajréteg lehordásával tovább rontja a helyzetet). Ez a jelenség elsősorban az árvizek kialakulásában játszik szerepet, de mivel egy adott térség vízgazdálkodásában a hozzáférhető vízmennyiséget csökkenti, növeli az aszályhajlamot, illetve az aszály iránti sérülékenységet. Az ÜHG-k okozta melegedés a Föld nagyobb részén megfigyelhető. Vannak területek, ahol a hőmérsékleti adatsorokban nincsen változó tendencia, illetve egy-két helyen lehűlés is tapasztalható. Másik fontos jellemző, a csapadék intenzitása. A globális melegedésből kiindulva, az egyre magasabb hőmérséklet egyre intenzívebbé teszi a víz körforgását, így elvileg a csapadékintenzitás növekedése várható. Ez így is van a Föld nagyobb részén, de vannak jelentős területek, ahol a csapadék intenzitása csökken. Amit a meglehetős térbeli változékonysággal rendelkező csapadéktendenciák mellett a csapadékról el tudunk mondani az az, hogy a szélsőségek előfordulási gyakorisága növekszik. A UNCCD. A sivatagosodás, a terület degradáció és az aszály globális méretű kérdések, hatásuk közvetlenül vagy közvetve a világ minden részén érvényesül. A probléma leküzdésére, illetve enyhítésére együttes nemzetközi fellépés szükséges. Ennek felismerése vezetett a Cselekvési Terv a Sivatagosodás Leküzdésére c. dokumentum elfogadására az 1977-es ENSZ Konferencián, majd a Riói Egyezmények körébe tartozó Sivatagosodás és Aszály Elleni Egyezmény (UNCCD) 1994-es elfogadásához, melyhez hazánk is csatlakozott (2003. évi CVII. törvény). Az Egyezményben megfogalmazott definíció szerint a „sivatagosodás a különböző tényezők, köztük az éghajlat-ingadozások és az emberi tevékenység okozta földterület degradációt jelenti az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken...” Magyarország „érintett” országnak számít, mivel területének nagy része a szemi-arid, illetve szub-humid éghajlati övhöz tartozik. Az Egyezmény szerint a csatlakozó országoknak koordinálniuk kell erőfeszítéseiket és ki kell dolgozniuk egy minden összefüggésre kiterjedő, hosszú távú stratégiát a sivatagosodás és az aszály elleni küzdelemre. Az „érintett országoknak” kötelezettségük nemzeti cselekvési programok készítése, és a rendszeres nemzeti jelentéstétel. A programok célja a sivatagosodást előidéző tényezők, továbbá a sivatagosodás leküzdéséhez és az aszály hatásainak enyhítéséhez szükséges gyakorlati tennivalók meghatározása, összhangban az Egyezmény tízéves (2008-18) stratégiájával (Gayer és Molnár, 2011). A UNCCD életbe lépését követően számos nemzetközi projekt indult és valósult meg Európában is, elsősorban az EU FP6 és FP7 programok keretében, azok támogatását elnyerve, túlnyomórészt dél-, és nyugat-európai országok intézményeinek vezetésével és közreműködésével. Az EU vízhiány- és aszálypolitikája. A vízhiány és az aszály az Európai Uniót sem kíméli. Az EU-ban az elmúlt harminc évben ugrásszerűen megnövekedett az aszályok gyakorisága és súlyossága, az okozott veszteség 100 milliárd eurót tett ki. A legújabb tendenciák a vízhiány jelentős terjedésére utalnak kontinens szerte, mely közösségi fellépést 2
