A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái
A NEMZETI ASZÁLYSTRATÉGIA ELŐKÉSZÍTÉSE GAYER JÓZSEF1 - MOLNÁR PÉTER2 1 - GWP Magyarország, 2 - Nemzeti Környezetügyi Intézet 1. Bevezetés A vízhiány és aszály egyre nagyobb kihívást jelent nagyon sok ország kormánya számára világszerte, így Európában és Magyarországon is. Az éghajlatváltozás következtében a szélsőséges helyzetek (így aszály, árvíz, belvíz) előfordulásának gyakorisága növekszik, ami a problémák súlyosságát fokozza. A legutóbbi időszakban világosan felismerhető, hogy a természetes és a szociális környezetben végbemenő változások ritmusa egyre gyorsabb, ugyanakkor a változások hatásai egyre növekvő mértékben válnak szélesebb körűvé, összetetté és állandóvá. Mindezek a folyamatok a korábbi időszakokhoz képest egyre közvetlenebbül befolyásolják a mindennapi és a jövőbeli emberi életet. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az aszály hatásai nem csak a mezőgazdaságot és a növénytermesztést érintik, hanem egyidejűleg minden élő szervezetet, beleértve a növények és az állatok domesztikált és vad fajait, de magát az embert is. Ez azt jelenti, hogy a károk nem csupán a művelt területeken keletkeznek, hanem a nem művelt és a természetvédelmi területeken, továbbá az emberi társadalomban is. Következésképpen igény merül föl olyan eszközök és intézkedések kialakítására, amelyek bevethetőek az aszály káros hatásai ellen, és amelyek befolyásolhatják az egész társadalom felkészültségét, a politikát, a gazdaságot, az ökológiát, az igazságszolgáltatást és az etikát éppúgy, mint az egyéni és a közösségi magatartást, a társadalom fenntartható fejlődése érdekében. A probléma kezelése régóta napirenden van Magyarországon. Országos / nemzeti aszálystratégia tervezet készült 2003-ban és 2006-ban, azonban ezek akkoriban nem kapták meg a politikai támogatást, így a jóváhagyást sem. A klímaváltozás felerősödésével azonban a figyelem mindjobban ráirányul a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodásra, a területdegradáció elleni fellépés szükségességére. A globális környezetvédelmi kihívásokra hívta fel a figyelmet a 2012-ben megrendezett 6. Víz Világfórum, illetve a cikk írásakor végső előkészítési fázisába érkezett ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia (Rio+20) is. Utóbbi az ún. Riói Egyezmények (Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény, Éghajlatváltozási Keretegyezmény és Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelemről Szóló Egyezmény) szinergiája jegyében készül fellépni a fenntartható fejlődés szemléletének és gyakorlatának elterjesztéséért a világon. Fentiek ismeretében született meg a gondolat, hogy a társadalom felelős, és döntéshozó tagjai és szervezetei számára szükséges rendszerbe foglalni az aszály elleni küzdelemhez szükséges fogalmakat, módszereket, lépéseket és mindazokat az eszközöket, amelyeket használni lehet az aszály megelőzésére. Egy leendő és remélhetőleg elfogadott Nemzeti Aszálystratégia alapot jelenthet a rövid távú akcióprogramok kialakításához, továbbfejlesztése pedig tárgya lehet az aszállyal való rendszeres további foglalkozásnak. Jelen cikk a tervezett Aszálystratégia (VM, 2011-2012) előkészítési fázisában készült és a 2012 tavaszán ismert helyzetet mutatja be, annak reményében, hogy ezzel hozzájárulhat a stratégia széleskörű társadalmi és politikai elfogadásához. 2. A stratégia kidolgozásának keretei Egy Aszálystratégia elkészítésének kereteit meghatározza a napjainkban tapasztalt klímaváltozás, a nemzetközi egyezményekből fakadó követelmények (az ENSZ sivatagosodás 1
