A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Dóka Klára: Robot - közmunka - napszámosság
későbbiekben készülő utasításokhoz. A Sárvíz szabályozásánál, amely mint jeleztük társulati pénzből készült, úgy oldották meg a szervezést, hogy minden 20.ház tartozott egy-egy hétre munkást adni. Hat nap alatt két köböl földet ástak ki, amiért összesen 3 Ft napszámot kaptak. Ha a munkások száma magas volt, akkor a speciális feladatokra (pl. őrző személyzet) tagokat választottak ki maguk közül. 1802-ben a helyi ellentétek elsimítása céljából Vay Miklóst kinevezték a Körösök vidékére királyi biztosnak. 15 A viták nem a műszaki kérdések miatt, hanem az egyre terjedelmesebb munka finanszírozásáról és a terhek elosztásáról folytak az egyes megyék között. 1806-ban Gyula és Pél környékén 5017 holdat, illetve 2792 holdat szabadítottak fel a víztől, és 31 209 hold volt az uradalmi területek nyeresége. A Wenckheim és Vidovich uradalomban „pénzes munkásokkal” ásattak, de e vidéken korántsem volt olyan érdekeltségi megoszlás, mint korábban. 15 Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Gyula, 1997. 51. p. 16 MOL C 64. 1811. 6. kútfő 17 MOL C 129. 1811. évi iratok 18 MOL C 64. 1817, 1818. évi iratok A Kis-Sárréten is lassan haladt a munka, mert a két érdekelt megye - Bihar és Békés - saját részésedéséről vitatkozott. 1811-ben Szeghalomnál 750 fő ásta a csatornát, bár Vay 1000 munkást kért. Bihar megye vezetősége hivatkozva a rossz gazdasági helyzetre, a napóleoni háborúkra, két ízben is felmentést kért - sikerrel - a közmunka kötelezettség alól. Békés megye pedig a helytartótanácshoz fordult állami anyagi segítség reményében, de nem ért el sikert. Wenckheim József, a vidék legnagyobb földesura, a későbbi Arad megyei főispán más megoldáson gondolkodott. 1811-ben, amikor megalakult a Sárvíz Szabályozó Társulat, ő maga is javaslatot nyújtott be egy Körös vidéki hasonló szervezettel kapcsolatban. Tervezetében ismertette a szabályozással kapcsolatos elképzeléseit, javaslatot tett a munka fedezetének előteremtésére. Az elgondolást Vay Ádám királyi biztos nagy lelkesedéssel fogadta, és engedélyt adott a társulat megszervezésére a helytartótanács is. Hogy mégsem alakult meg a társulat, az főként a két megye ellenállán múlott. A bihariak éppen újra felmentést kaptak a közmunkák alól, és mire visszatértek, a kérdés mát Békésben is lekerült a napirendről. 16 1812-től a két jelentős munka azonban tovább folyt. Az volt az eredeti megegyezés, hogy az Óvári árkon a békésiek, a szeghalmi csatornán a bihariak ássanak, de ezt nem tudták megvalósítani. A sajátos munkaszervezet itt alakult ki először. Az ásásnál 30 méterenként négy csoportban egy-egy oldalon 28 fő dolgozott, egy csoport két ásósból, egy lapátosból, négy saroglyásból állt.. Egy-egy pallér nyolc csoport (56 fő) munkáját irányította, és 500 munkás mellett mérnököt is alkalmaztak. A kisebb szerszámokat a munkások hozták magukkal, míg a saroglyákról a vármegye gondoskodott. 17 1816-ban árvíz pusztított. Juricskay László, Bihar megye új mérnöke szerint a kis-sárráti nem megfelelő méretű csatornák okozták a bajt. A munkák 10 évre megálltak, kivéve az Óvári csatorna építését és a Fekete-Körös tisztítását, Bodoky Mihály megyei mérnök irányításával A tisztító munkásokat 100, majd 50 fős csoportokra osztotta, egy-egy munkafelügyelővel. Terveztek egy különleges szerkezetet („machinát”), amivel fákat, bokrokat lehetett eltávolítani, de az alacsony munkabérét nem találtak hozzá személyzetet. Kaptak viszont bodonhajókat, amelyekkel mindenki tudott bánni. A munkáért napszámot fizettek, ezen kívül a megyék anyagi támogatást kaptak, de abból a mérnököket , pallérokat kellett fizetni. 18 A Körösök vidékén a következő fontos építkezés Beszédes József Arad megyei Malomcsatornája volt. Előtte ki kellett tisztítani a Fehér-Köröst, kiemelni a gyulavarsándi átmetszést. A Malomcsatorna építésére társulatot hoztak létre, mivel annak hasznát azok 4
