A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Czikkely Márton - Dr. Füleky György - Dr. Ligetvári Ferenc (SZIE): A szennyvízöntözés hatása a talaj tulajdonságaira
A SZENNYVÍZÖNTÖZÉS HATÁSA A TALAJ TULAJDONSÁGAIRA Czikkely Márton - Dr. Füleky György - Dr. Ligetvári Ferenc Szent István Egyetem MKK, Talajtani és Agrokémiai Tanszék, Gödöllő Hazánk elfogadható csapadékellátottsága ellenére, egyre nagyobb mezőgazdasági területeket érint évről évre a vízhiány. A szikesedés is mind nagyobb területeken indul(t) meg. Látható, hogy az országban szélsőséges folyamatok játszódnak le: egyes területek fokozatosan elszikesednek, míg más területeken a belvíz jelenti az egyik legnagyobb problémát. A vízhiány pótlására alakultak ki az öntözéses módszerek. A szennyvíztisztítás során, a telepeken mechanikailag, biológiailag és esetenként kémiailag is megtisztítják a beérkező szennyvizeket. Alapvetően, a befogadókba engedés szigorú feltételei miatt, széleskörű tisztítást kell alkalmazni. Azonban, ezeken az oldalakon, egy olyan tevékenységet elemezünk, amely elterjedt módszer a mezőgazdaságban. Ez a szennyvízöntözés. A szennyvizek, szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásával, értékes tápanyagokat juttatunk a talajba. A szennyvízöntözéskor, figyelembe kell venni azt is, hogy melyek annak káros következményei, hatásai. A talaj és a szennyvíz kapcsolatát, kölcsönhatását több tényező is befolyásolja, így az öntözésre alkalmazott szennyvíz fizikai, kémiai minősége, biológiai összetétele, eredete, a talajtípus, és a mikroklimatikus viszonyok. A szennyvizek öntözésre való alkalmasságát meghatározza azok sótartalma is, ugyanis szikesedést okozhat. Magyarországon a szennyvízzel történő öntözésnek régre visszanyúló hagyománya van. 1920-ban, Debrecenben már használták a város szennyvizét öntözésre (JUHÁSZ, 1989). A 60-as, 70-es években széleskörűen alkalmazták a szennyvizeket a mezőgazdaságban. Jelenleg, a szennyvizek, szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználását az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet szabályozza (HORVÁTH, 2004), aminek egyes részeit a 40/2008 Korm. rendelet módosította. A szennyvizek öntözésre való alkalmasságát toxikus anyagtartalma és összes oldott sókoncentrációja határozza meg. Az éves vízadagok megállapításához figyelembe kell venni az öntözés során használt vízminőségi előírásokon kívül a szennyvíz káros sótartalmát. Ez úgy számítható, hogy az oldott ásványi anyagtartalomból (mg/l) levonjuk a növényi tápanyagok és a talajra kedvező hatású összetevők adott szennyvízben előforduló mg/l értékeit. Az élelmiszeripari szennyvizeket a magas tápanyagtartalom jellemzi, ezért gyakran közvetlenül, esetenként előtisztítás után öntözésre használhatóak. A szennyvizek talajban való elhelyezése, nemcsak az élővizek tehermentesítése szempontjából kedvező, hanem szennyvíztisztítási és egyéb elhelyezési eljárásoknál veszendőbe menő tápanyagok hasznosítása miatt is (XU et al., 2010). A szennyvíz hordalékanyagai a talaj pórusait eltömítik, ezért a szennyvizeket előzetesen ülepítik is. A biokémiai oxidációhoz szükséges levegőztetés a talaj időnkénti pihentetésével oldható meg. A szennyvízelhelyezés csőszerű öntözéssel, altalajöntözéssel, szikkasztó árokba vezetéssel vagy időszakos elárasztással valósítható meg. A szennyvizeknek csak tisztított állapotban szabad eljutnia a talajvízhez. Ennek feltétele, hogy a talajvízszint legalább 1-1,5 m mélységben legyen a szennyvízelhelyezés síkjától (JALALI et al., 2008, VERMES, 2005). A szennyvízelhelyező területnek egy biztonsági területet és egy szennyvíztározásra alkalmas műtárgyat is tartalmaznia kel. A szennyvíz természetes biológiai tisztítása során a szervesanyag terhelés ne haladja meg a talaj biológiai lebontó képességét (XU et al., 2010). A szennyvíz kezelése során 1
