A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Czikkely Márton - Dr. Füleky György - Dr. Ligetvári Ferenc (SZIE): A szennyvízöntözés hatása a talaj tulajdonságaira
keletkező végtermékek, így a szennyvíziszap és a tisztított szennyvíz elhelyezését egyaránt meg lehet oldani mezőgazdasági termelő tevékenységeken keresztül (GLATZ-LIGETVÁRI, 2005). A hasznosítás érdekében a nehézfémek, valamint a nehezen lebomló szerves anyagok (poliklórozott-bifenilek, dibenzo-dioxin stb.) csak a megengedett határérték alatti mennyiségben lehetnek jelen. A szennyvizek mezőgazdasági hasznosíthatóságának vizsgálatakor az alábbi (kötelezően megvizsgálandó) komponensekre kell hangsúlyt fektetni (WALKER et al., 2008): • Hőmérséklet, pH, lúgosság • Ásványi összetevők • Száraz- és szervesanyag tartalom • Nehézfém tartalom (Cd, Zn, Cu, Pb, Cr) • Mikrobiológiai jellemzők (pl. fekál coli-szám, összcsíra-szám) Az egyik fontos jellemző, hogy a mezőgazdasági területre kijuttatott szennyvíz hogyan befolyásolja a talaj vízgazdálkodását, tápanyagtartalmát. A környezeti szempontból veszélytelennek tekinthető éves fajlagos szennyvízmennyiség maximális értékeinek megállapításakor, az alábbi jellemzőket kell számba venni (WALTER et al., 2008): • A területre jutó és onnan távozó vízmennyiségek • Az öntözéssel a talajba juttatott sókból nem halmozódhat fel a gyökérzónában káros mennyiség • A szervesanyag terhelés nem haladhatja meg az adott mezőgazdasági terület biológiai lebontó képességét • A kijuttatott tápanyagok mennyisége, egyensúlyban kell, hogy legyen a növényi tápanyag felvétellel • Az esetlegesen kikerülő toxikus anyagok mennyisége nem haladhatja meg a talajra előírt megengedhető termelési határértékeket A talajok csoportosítása öntözhetőség alapján Fontos előre tudni, hogy az adott talaj, amit öntözni szeretnénk, mekkora sótartalommal rendelkezik, illetve a talajvíz hol helyezkedik el. Meg kell állapítani azt a talajvíz mélységet, amely az adott körülmények között még nem idézi elő a talaj szikesedését. Ezt nevezik a szakirodalomban kritikus talajvízmélységnek (STEFANOVITS et al., 1999). A kritikus talajvízszint megállapításánál a következő paramétereket kell figyelembe venni (STEFANOVITS et al., 1999): • A talajvíz sótartalma illetve Na %-a • A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai (kapilláris vízemelés, vízáteresztő képesség) • Kicserélhető Na-tartalom Elmondhatjuk, hogy minél nagyobb a talajvíz sótartalma (és Na %-a) annál mélyebben kell lennie a talajvízszintnek (STEFANOVITS et al., 1999). A leírt jellemzők alapján a talajokat öntözhetőség alapján az alábbi kategóriákba lehet sorolni: • Öntözésre javasolt • Öntözésre feltételesen javasolt • Öntözésre nem javasolt 2
