A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Dr. Nagy Lászó - Huszák Tamás (BME): A Stava (Trento, Olaszország) zagygátak tönkremenetele
2. kép. A Stava völgy gátszakadás előtt és után A gátszakadás okai A feltételezel tönkremeneteli mechanizmus szerint a vízelvezetés eltömődése és szivárgása okozta a gát lábánál a pórusvíznyomás növekedését, és a gát alatti talajtörést, a gát körcsúszólappal történt tönkremenetelét (Chandler és Tosatti 1995). A gátszakadás előtti több, mint 20 évben a zagygátaknak semmilyen komoly ellenőrzése nem volt, semmilyen monitoringgal nem rendelkezett, a hatóságok semmilyen biztonsági ellenőrzést nem végeztek annak ellenére, hogy a tározó alatti területen lakott települések voltak (Berti és tsai 1988). A gátszakadást követő minisztériumi vizsgálóbizottság és Trento városának bírósága által kirendelt szakértők teljes bizonyossággal kijelentették, hogy „az ülepítő rendszer egésze állandó és jelentős fenyegetés volt a völgyre nézve. A rendszer azért omlott össze, mert oly módon tervezték, építették és üzemeltették, amely egész közösségek létét fenyegette, a társadalom által elvárható biztonsági szintet nem teljesítette. A felső tározó állékonysága kétséges volt, egyensúlyának legkisebb megzavarására össze kellett hogy dőljön”. Az esetet követő vizsgálatok szerint, a gátszakadást a gát krónikus instabilitása okozta, különös tekintettel a felső gátra, amelynek állékonysága a gátszakadás elleni minimális biztonsági tényezővel sem rendelkezett. Ki kellett emelni a gátszakadás okai közül a következő legfontosabbakat: A betározott zagy nem ülepedett le a következők miatt: 6
