A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

10. szekció: A vízgazdálkodás története - Dr. Varga György (VÍZ-SZK Mérnökszakértői Kft.): Az általam irányított jelentős vízépítési létesítmények története

- Élelem beszerzésre kiváló lehetőség volt Apaj és környéke, különösen az 1964-65 években. Olcsó és jó minőségű termékeket vásárolhattunk karácsony előtt. Egyik reggel papírra vetettem Feleségem rendelését: 100 db tanyasi tojás, csirke, kacsa, sajt, túró, tejfel, süllő stb.

Csaknem mindent sikerült megvenni, csak kacsát nem kaptam. Danival együtt négy kézzel cipeltük a megrendelteket. Feleségem már a bejáratnál várt, csípőre tett kézzel, hallgatta a beszámolónkat. Majd türelmetlenül közbevágott: hát a kacsa hol van?

Ledobáltuk a csomagokat és a havas földön hemperegtünk röhögve. Szerencsére a tojások nem törtek össze, mert fa dobozba csomagoltuk.

2.4. Tassi hajózsilip felújítása

Mint a VIZIG III. (Ráckevei) szakaszmérnöksége végeztük az üzemelését. Ez, mivel az alsó és felső fő kettős betétgerendákkal le volt zárva, gyakorlatilag csak a környékének fenntartására korlátozódott.

1964-től gondot okozott, hogy a zsilip felújítására felvonult kivitelező rendetlenül tartotta a munkaterületet. A hajózsilipbe folyamatosan csurgott a víz, mert a betétgerendák rosszul zártak. A kivitelező rendszeresen szivattyúzott és számlázott, de a felújítás nem haladt előre.

1994 vége felé a VITUKI jelezte, hogy az Alpokban nagy vastagságú hó rakódott le, 1995 tavaszán nagy árvíz várható (be is következett, az addigi legnagyobb budapesti vízállással).

Én ezt elhittem de tréfából megkérdeztem a VITUKI illetékes hölgyétől, hogy ezt a „jóslatot” a frissen levágott birka beleiben, 10 újjal való tapogatással szerezték? Az illető ezt zokon vette, nem tudta, hogy a római birodalomban az augurok így jósoltak.

Hirtelen fordulat következett be: Úgy hallottuk, hogy egy magas rangú „szakszervezeti elvtárs” (Gáspár Sándor) elbotlott a szanaszét heverő betonacél rudakban. Lehet, hogy mások is panaszkodtak, pl. ismert nevű szovjet tábornokok is odajártak süllőre pecázni (az alsó főnél folyamatos volt víz csurgása, amelyet a halak szerették). Dégen Imre utasítására a kivitelezőnek azonnal el kellett vonulnia. Megkérdezték, hogy a III. szakaszmérnökség vállalja-e a gyors, téli körülmények közötti felújítást?

Azt mondtam, hogy igen, de a szükséges anyagokat, gépeket soron kívül meg kell kapnunk:- gyorsan kötő 600-as cementet,- ponyvás lefedést a felső főnél, infra hősugárzó lámpákkal,- reflektorokat a teljes munkaterületre,- az alsó főnél Larsen pallós lezáráshoz pallókat és verőgépeket (alvállalkozóként)- betonacélt, faanyagot stb.,- egy mérnököt, helyi építésvezetőként.

Az anyag és gép igényeket a VIZIG központ hiánytalanul biztosította, Vesztergombi László igazgató irányításáva.

Kb. 50 m3 vándorkagyló rakodott le a zsilip belsejében, az alsó főnél. Azt találtam ki, hogy nagy nyomású vízsugárral, „seperjük ki” a kagylókat.

Előzőleg ezt a búvárok vödörbe gyűjtögették, eredménytelenül.

A vázlatot elküldtem a VIZIG Gépüzemének. Napokon belül helyszínen volt a dereglye, rajta nagyteljesítményű szivattyúval.

Alacsony téli, dunai vízállásnál kiemeltük az alsó fő betétgerendáit és kinyitottuk a kapukat. Gyorsan „kisepertük” a kagylókat. Nem volt idő azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha ez nem sikerül?

5