A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Dr. Varga György (VÍZ-SZK Mérnökszakértői Kft.): Az általam irányított jelentős vízépítési létesítmények története
A helyszíni építésvezető Káposztássy Gejza kölcsönkért mérnök volt. A III. szakaszmérnökségen rajtam kívül más mérnök nem volt. A nagy gyakorlatú technikusokat nyugodtan magukra hagyhattam: Temesi Bélát (helyettesem a ráckevei irodában), Lelkes Józsefet, Bokor Dánielt, Veszely Ferencet, Feigl Istvánt és másokat. A jelenlegi értelmezés szerint én főépítésvezető voltam, a többiek pedig építésvezetők. A tassi kiemelt jelentőségű munkahelyet hetente átlagban három alkalommal látogattam meg, a másik két kisebb munkával együtt. A szokásos útvonal Apaj-Tass-Dunaújváros (2.5. pont) volt. Ezen gyakran elkísért Dani. Az Egyetemen kedvenc tantárgyam volt az építésszervezés. Tasson heti részletezéssel sávos ütemtervet készítettem (ez közérthetőbb, mint a hálóterv). A felújítás főtervezője Merényi Miklós volt, a VIZITERV részéről. Később a VIZITERV-VSZK-ban nálam dolgozott, Beregi Dániel és Dr. Merényi Miklós is. A következőkben az ütemtervnek megfelelően felsorolom a főbb munkarészeket, nem időrendi sorrendben, mert egymással párhuzamosak voltak:- Az alsó főnél, kívül Larsen lezáró fal építése (Nílusi Asszuán gátnál használt felszereléssel).- Az ideiglenes elzárások megjavítása az alsó és felső főnél.- A vándorkagylók „kiseprése” a Duna felé.- Zárások, szivattyúzás, a hajózsilip víztelenítése.- A kétoldali töltő- és ürítő csatornát bejártuk Lampl Húgóval, akinek szerepe volt a zsilip építésénél. A csatornákban a repedésekből tiszta víz csurgott. Megállapítottuk, hogy nem kell elbontani, amire egyébként sem volt idő.- A zsilipben a fenék felvésése, bekötő horgonyokhoz lyukak fúrása, betonozás.- A felső főben ponyvás sátor alatt infravörös fűtés, betonacél szerelés, a billenő kapuhoz a két oldalon a csuklók kialakítása, betonozás, a billenő kapu beszerelése.- A betonacéllal kapcsolatban érdekesség: Merényi Miklós nem hitte el, hogy azok átmérője és helye a terv szerinti. Hason csúszva, sublerral ellenőrizte a sűrűn elhelyezett betonacélokat (D = 30-40 mm bordázottak is voltak). Ezt a túlbuzgó és hosszadalmas műveletet fentről figyeltük.- Próbaüzemelés, műszaki átadás átvétel 1965 tavaszán, még a nagy árvíz érkezése előtt volt. A Tassi-zsilip mellett állt az 1956 évi jeges árvíz által megrongált és felbillent régi vízi erőmű. Ez egy vízügyi műszaki műemlék lehetett volna, ha nem robbantják fel. Ott voltam, mint az OVH Vízépítőipari Központ csoportvezető főmérnöke, de nem tudtam megakadályozni. Érdekessége az volt, hogy az épület belsejében kb. 30 fokkal „ferdén állt” a víz. A falba kellett kapaszkodni, hogy el ne szédüljünk. A környék másik érdekessége a Kiskunsági öntöző főcsatorna R/S/D-ből kiágazó zsilipe. Vesztergomi László igazgató felhívott, hogy valamit kellene csinálni, mert a horgászok „nyaggatják”. Állítólag az R/S/D-be betelepített halak az áramlás irányába elúsznak. Mindketten úgy gondoltuk, hogy csak a beteg és döglött halak jutnak ki az R/S/D-ből, de azért cselekedtem. Szétnéztem a helyi műhelyünkben és találtam egy kb. Dn = 400 mm-es acél csövet és vas halrács táblákat. A zsilipben a kb. v = 2 m/s áramló víz felett átfektettük a csövet. A halrács táblákat nagyobbra összehegesztettük és felül kampókat helyeztünk rá. A csőre a kampókkal ráhelyeztük a táblákat, amelyeket a víz sodrása alul a fenékhez szorította, 60 fokos dőléssel. A horgászok látva a kb. 40 mm-es rács pálcaközöket, megnyugodtak. 6
