A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

10. szekció: A vízgazdálkodás története - Kerekes Katalin (FETIVIZIG): A Szatmár–Beregi–sík területhasználat változása az I. katonai felméréstől napjainkig

11. ábra. A Szatmár-Beregi-sík út- és vasúthálózata az EOTR szelvények alapján

A vízrajzi térképen látható, hogy a terület vízhálózata sokkal sűrűbbé vált. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a természetes vízfolyások száma nőtt meg. A változás hátterében a belvízelvezető-csatornahálózat kiépítése áll. Az I. és II. katonai felmérés alapján készült vízrajzi térképekkel ellentétben már nem vehető ki a vízfolyások természetes futása a térképen. Itt már a szabályos, egyenes vonalak dominálnak, amiből egyértelműen a csatornák mesterséges voltára lehet következtetni. A mintaterület vízfolyásainak hossza összesen eléri a 4764 km-t. Ebben az értékben a Tisza és a Szamos, a terület két legnagyobb folyójának hossza nincs is benne. Az általános tendenciával ellentétben ezeknek a hossza a folyószabályozási munkálatok folytatásának következtében tovább csökkent, a Tiszáé 15, a Szamos pedig 9 km-rel.

Az úthálózat sűrűsége szintén a többszörösére nőtt az 1900-as évek végére. Ez szoros kapcsolatban áll a szántóterületek elterjedésével, mivel az utak többsége olyan földút, melyet a mezőgazdasági területek könnyebb elérhetősége érdekében létesítettek. Ezáltal az úthálózat hossza 4090 km-re növekedett.

9