A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

10. szekció: A vízgazdálkodás története - Kerekes Katalin (FETIVIZIG): A Szatmár–Beregi–sík területhasználat változása az I. katonai felméréstől napjainkig

4. A Szatmár-Beregi-sík területhasználat-változásának bemutatása, a víz- és úthálózat átalakulásának elemzése

Az előző fejezetekben már próbáltam rávilágítani a mintaterületen végbement változásokra, igazán szemléletesen azonban ezt csak a térképek, változás-térképek tudják érzékeltetni. Ezeken a térképeken megpróbáltam a lehető legjobban bemutatni azokat a folyamatokat, melyek az elmúlt 200-230 év során végbementek.

Az első két térképen az erdőterületek és a mocsaras, vizenyős területek változását ábrázoltam. Ez az a két területhasználat típus, melyek területi aránya a legjelentősebben csökkent. Az erdők aránya az 1780-as évek óta 41%-ról, mindössze 8%-ra csökkent, ami azt jelenti, hogy ez idő alatt 57260 hektárnyi fát vágtak ki. Ez óriási mennyiség. Mára összefüggő, nagyobb erdőterület csak a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet területén maradt.

A vizenyős területek a korábbi 15%-ról kevesebb, mint 1%-ra csökkentek. Ennek legnagyobb része az Ecsedi-láp lecsapolásának, ezáltal szinte teljes eltűnésének köszönhető. Ezzel együtt elpusztult a terület rendkívül gazdag növény és állatvilága is. Az Ecsedi-láp az Alföld legnagyobb mocsárvilága volt.

Az ezt követő térképen a szántóterületek változását ábrázoltam. Ennek a területhasználat típusnak nőtt meg legnagyobb mértékben a kiterjedése, a korábbi 19%-ról 52%-ra. Az előző térképekkel összehasonlítva megfigyelhető, hogy a korábban vizenyős területek helyét a szántók vették át, és gyakran az erdőket is a terület mezőgazdasági hasznosításának céljából vágták ki.

12. ábra. Az erdő területek visszaszorulása a vizsgált időszakban

10