A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Horváth István (Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum): A tata-tóvárosi angolkert forrásai – kísérlet Budapest vízellátására
mennyiségű ivóvíz előállításhoz sokáig csak a dunai vizet kitermelő és hasznosító vízmű látszott alkalmasnak. A hosszú, évekig tartó vita a dunai/káposztásmegyeri vízmű kialakításának mikéntjéről ugyanakkor lehetőséget adott a bizottság tagjainak arra, hogy más lehetőségeket is számba vegyenek. Így került a bizottság asztalára egyetlen komolyan vehető javaslatként Esterházy Miklós és Feszty Adolf beadványa, mely megvalósíthatóságát és gazdaságosságát tekintve egy ideig valódi alternatívát jelentett a dunai vízműnek. A beadvány készítői az Esterházyak tata-tóvárosi angolkertjének két említett - valóban nagy vízhozamú - forrásának és a körülöttük fakadó 10 további kisebb forrás vizét kívánták a fővárosba vezetni egy közel 80 km hosszú vízvezeték segítségével. Az angolkertben eredő összes forrás teljes vízhozamát napi 147.000 m3-re becsülték, ebből az említett 12 forrás 120.000 m3 víz szolgáltatására volt képes, azaz teljesítette a bizottság egyik elvárását a napi minimális vízmennyiséget illetően. Méréseik pontosságát két évtizeddel később Komáromi Károly is igazolta, szerinte az angolpark két forrásának összes vízmennyisége napi 118.000 m3 volt a 20. század elején. 16 Az Öreg-tó forrásai nélkül a tata-tóvárosi források teljes napi vízhozamát 287.000 m3-re tették a tervezet készítői, akik alaposan alábecsülve Budapest népességének későbbi fejlődési ütemét, úgy tartották, hogy ez a vízmennyiség „150 liter napi fejenkénti vízszükségletet számítva 1.913.333 embernek felelne meg, mely lakossági létszám Budapesten az egyszerű százalékos számítás szerint és a 400.000-nyi jelenlegi lakosszámból kiindulva 2036-dik évben, tehát 150 év mulva éretnék el.” 17 16 KOMÁROMI 1910, 18. 17 ESTERHÁZY-FESZTY 1886, 9. 18 A beadványban szereplő vízmennyiség hozzávetőleg megegyezik Balló Mátyás által mért vízhozammal. Horusitzky valamivel kevesebbre becsülte az angolkerti források vízhozamát és hangsúlyozta, hogy e források vízhozama erősen változó. A mai kutatások erősen túlzónak tartják mind Balló, mind Horusitzky adatait, így egyáltalán nem vehetjük biztosra, hogy a két forrásból kinyerhető vízmennyiség valóban elegendő lett volna a főváros ellátására (FOGARASI 2001, 12.). A najád-szobor a forrásmedence víztükrén a 30-as években (Révhelyi Elemér felvétele, Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata, lsz. n.) Ivóvízről lévén szó, a mennyiségi követelmények 18 mellett a víz minősége volt a legfontosabb szempont, a korszak több kiváló szakembere elemezte az angolkerti források vizét az akkor rendelkezésre álló eszközökkel, módszerekkel. Balló Mátyás, fővárosi vegyész Feszty Adolf részére készített vegyelemzést az angolkerti és Fényes-források vizeiről, kutatási eredményeit így foglalta 4
