A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Gerencsér Árpád: A magyar vízgazdálkodás eredményei az 1945-90-es időszakban
szervezethez kerültek. 1987-ben a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy főhatósági egységeit egy minisztériumi szervezetbe, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumba integrálták. 1990 nyarán a vízgazdálkodás-i megjelölés kitöröltetett a Minisztérium nevéből. Az egységes és hatékony vízügyi szervezet kialakításábanjelentős szerepe volt Dégen Imrének, aki kiváló szervező és irányító szakember volt. Fontosnak tartotta az elődök munkájának megismerését és annak tapasztalatainak felhasználását. Felismerte, hogy eredményes és időtálló vízügyi munkát távlati tervekre alapozva, jól előkészített középtávú tervekbe épülve lehet végezni ezért már a 60-as évek elején, széles szakmai bázison kidolgoztatta az Országos Vízgazdálkodási Kerettervet, Szorgalma bámulatos volt, de nem ragadt le részfeladatoknál, azt teljes hatáskörrel és bizalommal a szervezet szakembereire bízta. Fontosnak tartotta és általános gyakorlattá tette, hogy a munkatársai is a területi szervekkel szoros kapcsolatban legyen. Jó érzéke volt a munkatársainak kiválasztásában. Emlékezetből végiggondolva az OVF majd OVH-ban a 60-as, 70-es években dolgozó felsőszintű vezetőket ( elnökhelyettesek, főosztályvezetők) minden egyetemet végzett, nagy gyakorlatú szakember volt. „Érdekességként” megjegyzem, hogy ezek kétharmada párton kívüli volt. A „dégeni” időszakra emlékezve név szerint is megemlítem a szakmánkra nagy hatást kifejtő, felsőbb vezetőket. Főigazgató illetve elnökhelyettesek: Ziegler Károly, Szászhelyi Pál, Dr Breinich Miklós, Dr Illés György, Vincze József. Főosztályvezetők: Árvízvédelemnél Bokor Mihály, Bencsik Béla, Dr Szeifert Gyula, Belvízvédelemnél Najmányi László, Soltész József, Öntözésnél Gábri Mihály, Budavári Kurt, Vízellátásnál Áll Lajos Vízgazdálkodásnál Dr Kertai Ede, Dr Dávid László, Vízépítésnél Forsztner István, Kövesi Gyola, Közgazdasági Dr Argai György, Dr Vavrik Ferenc, Dr Szirota István, Vízellátásnál Áll Lajos, Jogi hatósági területen Dr Frommer József, Dr Bényei Zoltán, Dr Egerszegi Gyula, Igazgatási területen Dr László Ferenc, Személyzeti Hatházi László. 1954-ben megszervezték a vízügy területi szervezetét, a 12 Vízügyi Igazgatóságot. A szervezésnél alapvetően azt vették figyelembe, hogy egy Igazgatóság jól körül határolható vízgyűjtőn jelentkező feladatokat lássa el. Az igazgatóságok szakaszmérnökségei a területi munkákat végezték. A vízügyi igazgatóságok alapvetően két féle funkciót láttak el mégpedig szakhatósági és termelési feladatokat. Ez utóbbi a 60-as évektől erősödött fel. E kettősség csak a 80-as évek második felében okozott helyenként disszonanciát, összeférhetetlenséget. Az Igazgatóságok szakhatósági munkájára az ügyekhez való alkotó hozzáállás volt a jellemző. 1964-ben létrehozták a Központi Vízminőségi Felügyeletet, amely 1966-ban beolvadt a Vízkészletgazdálkodási Központba. A dokumentációs feladatokra és könyvkiadásra megalakult a VIZDOK. A területi vízgazdálkodási feladatok ellátásában elsődlegesen a földtulajdonosok érdekeltek. Egy egy vízgyűjtőn viszont rendszerint sok tulajdonos van és csak ezek társulásával lehet megoldani a feladatokat. A társulás alapítás jogi feltételeit már az 1807. évi XVII. törvény szabályozta és az 1871. évi XXXIX. törvény a társulatok önrendelkezési jogát megerősítette. Ezt követően alakultak meg az ármentesítő és belvízlevezető társulatok. Az 1930-as években hazánkban 58 társulat működött és az érdekeltségi területükön 4000 km árvízvádelmi töltés és 13900 km hosszú csatorna létesült. A II világháború alatt a társulatok is szétzilálódtak, majd ezt követően a „ nagy államosítási lázban” a társulatokat is államosították. A hatvanas évek elején egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a helyi jelentőségű vízfolyások, csatornák kezelése, karbantartása az állami szervezetet túlterheli s ezt a helyi erők összefogásával eredményesebben lehet elvégezni. Ezt figyelembe véve született az 1957.évi 48. számú törvény, amely újból lehetővé tette a vizgazdálkodási társulatok alakítását. Ezt követően a társulatok szervezése szinte mozgalommá vált. Tevékenységük egyre jelentősebb lett anyagi vonatkozásban is. 10
