A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
9. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Fehér Gizella (ADUVIZIG): Vízminőségi hatások nyomonkövetése a VKI algológiai módszereivel a Ferenc-tápcsatorna hosszelvényében
VÍZMINŐSÉGI HATÁSOK NYOMONKÖVETÉSE A VKI ALGOLÓGIAI MÓDSZEREIVEL A FERENC- TÁPCSATORNA HOSSZELVÉNYÉBEN Fehér Gizella ADUVÍZIG Bevezetés Az ADUVÍZIG területén az egyik legtöbb figyelmet kapó vízfolyás a Ferenc-tápcsatorna (FTCS). Mesterséges vízfolyás, annak idején vízpótlási és hajózási célból épült, illetve a terület belvizeit is elvezeti. Hogy mesterséges lévén mégis fotóművészek kedvenc témája, azért lehetséges, mert a mesterségesen ásott szakaszai a Duna holt medreinek hosszabb- rövidebb természetes maradványait kötik össze. Mint mesterséges víztest, szükség van a funkciójának ellátására (belvízlevezetés, öntözés), a térségben lakók az intenzívebb „használatára” is igényt tartanának (pl szennyvíz, használt víz bevezetések, halasítás, stb). Ugyanakkor egyre erősebb a rekreációs célokat szolgáló igény is a csatornával szemben (horgászat, fürdés, viziturizmus, üdülés), ami a jelenlegi állapotának fenntartását, sőt javítását tenné szükségessé. Mivel ezen tevékenységek hatásai nem mindig pozitívak a vízminőségre, fölmerül a kérdés, „hány bőr húzható le egy vízről”, vagyis milyen szinten, milyen tevékenységek, igények korlátozására van szükség, különösen akkor, amikor a vízfolyás jelenleg sem éri el az EU vízpolitikájában, a Víz Keretirányelvben (VKI) megfogalmazott jó ökológiai potenciált. A „jó ökológiai potenciál” pedig az élővilág oldaláról közelít, cél a természeteshez hasonlító legkedvezőbb állapot elérése, a funkció megtartása mellett. A csatorna jelzése, hogy szakaszonként erősen eutrófizálódott, helyenként a növények teljesen átnövik a medret, túlszaporodásukkal időnként oxigénhiányt, halpusztulást okozva, illetve a feliszapolódást felgyorsítva a víztest idő előtti megszűnését eredményezik. Nyilvánvaló, hogy természetes szukcessziójának felgyorsulása emberi hatások következménye. Az állapotjavító intézkedések eredményessége miatt fontos ismerni, hogy hol, milyen jellegű szennyezések érik a vízfolyást. Ez általában 1 monitoring-pont mérési eredményeiből nem derül ki, ezért a hossz-szelvény mentén végzett vizsgálatokkal igyekeztünk rávilágítani azok jellegére és helyeire az algológiai eredmények alapján. A vizsgálat során a víztömeg minőségi állapotát közvetlenül, rövid távon mutató fitoplankton komponens mérése történt meg a víztest különböző jellegű szakaszaiban a hosszszelvény mentén. Vizsgáltuk, hogy a fitoplankton VKI szerinti módszere hogyan jelzi a szennyezések jellegét, mértékét, a hidromorfológiai hatásokat a hossz-szelvény mentén, mivel magyarázható az egyes szakaszok túlnövényesedése. Történeti áttekintés A víztestről kémiai és biológiai monitoring adatok a 70-es évektől állnak rendelkezésre. A víztesten eddig végzett vízkémiai vizsgálatok alapján a víz a Ca-HCO3-os , Ca-Mg-HCO3-os kategóriába tartozó, közepes édesvíz. Vezetőképessége átlagos (szélsőértékek: 310-865 pS/cm). A szervesanyag és a növényi tápanyagok koncentrációja változó, de nem jelentős. Oldott oxigéntartalma esetenként - főként nyári időszakokban - alacsony. A biológiai jellemzők közül mindössze a planktonikus élővilág állapotára terjedtek ki a vizsgálatok a VKI monitoring előtt. Mennyiségi adatként az a-klorofill adatok álltak rendelkezésre, minőségi adatként viszont csak a szaprobitási index, amely a víz szervesanyag szennyezettségéről adott felvilágosítást, ami alapján általában az átlagos felszíni vizeinkhez hasonlóan közepesen szennyezettnek (a-b mezoszapróbikusnak) minősült. Az a-klorofill 1
