A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Dr. Mahler András - Dr. Nagy László (BME): Árvízvédelmi gát szivárgás csökkentése vízzáró fal alkalmazásával

Öt évet kellett várni az előrejelzés beigazolódására. Ez olvasható Szentendre egyik templomának historia domusában: „1837. december 25-én megállt a Dunán a jég. a víz a hegyen is átterjedt” majd így folytatódik: „.1838-ban a víz még jobban kezdett terjedni. az egész Preobrazsenszka (mai Kossuth Lajos utca és környéke) városrészt elöntötte. Március 2-án éjfélkor és hajnalban 208 ház dűlt össze.” A Kopaszi-zátonynál és a Csepel-sziget északi csücskénél megállt jég visszaduzzasztása még Szentendrén is éreztette hatását, a mai gátkoronával közel megegyező víz árasztotta el a várost.

3. kép. 1838 évi árvízjel a Dumtsa Jenő utca 20. szám alatti ház oldalában

A kép a Dumtsa Jenő utca 20 szám alatti ház oldalában, fejmagasságban! lévő árvízjelről készült, szövege: walserhohe am 15. Marz 1838 (3. kép). A következő négy év a károk és következményeinek helyreállításával telt. A városi tanács üléseinek leggyakoribb témája ekkortájt az volt, hogy miként lehet a további árvízveszélyt elhárítani. A megoldás természetesen a gátépítés lett volna, de anyagiak hiányában elvetették. Az idő múlásával egyre távolibbnak tűnt a probléma, míg el nem érkezett 1876, amikor is a város egy része újra víz alá nem került. Félő volt, hogy a lakosság elhagyja a várost, és máshol keres megélhetést. Nem így történt, de az ár azóta sem kímélte Szentendrét. A mélyebben levő területek 1941-ben elöntésre kerültek, és 1965-ben a hosszú Dunai árvízvédekezés alatt ismét elöntésre kerültek volna, ha meg nem épül nagy hirtelenséggel a jelenlegi gát. A gátépítés és a csicsói gátszakadás mentette meg a várost az újbóli elöntéstől. A gyors munkának meg vannak a hátrányai, semmilyen terv (még megvalósulási sem) készült, nem lett lealapozva a gát, és nincs ismeretünk a szerkezetéről.

A 2002-es és 2006-os csúcsdöntő árvizeknél csak jelentős erőfeszítéssel lehetett megvédeni Szentendrét (2., 4. és 5. képek), az árvizek erősen megrongálták a töltés északi, Lázár cár tér - Révkikötő közötti szakaszát, halaszthatatlanná téve annak a felújítását.

A 2006. évi védekezés során kb. 520 ezer darab homokzsákot, 21300 m

2 fóliát, 3375 m

2 geotextíliát használtak fel úgy, hogy a város lakossága több ezer munkaórát dolgozott a gátakon térítésmentesen. A védekezés 2006-os összköltsége (hasonlóan a 2002 évi árvízhez) elérte a 120 millió Ft-ot.

A jelentős védekezési költség, a biztonsági tartalék ismeretlensége arra késztette a várost, hogy az árvízvédelmi gátat megújítsa. A 2006. évi árvíz után megindult talajfeltárás és tervezési folyamat több új geotechnikai kérdést vetett fel.

3