A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
9. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Horváth Gábor - Keserü Balázs (ÉDUKÖVIZIG): A Répce, Rábca menti területek, és vizes élőhelyeinek multi-diszciplináris szemléletű helyreállítása, vízellátása
Vízfolyás leírás, helyzetértékelés: A védett és nem védett fajok számára ideális élőhely jellemzői – a bő oxigén ellátottság, fás társulásokkal beárnyékolt meder, változékony áramlási terek, megfelelő mennyiségű és minőségű élővíz – nem vagy csak részben állnak rendelkezésre a projekt által érintett mederszakaszon. A Répce Répcelak alatti szakaszát – a Répce árapasztó megépítésével – mentesítették saját árvizeitől. Ezzel ugyan megoldották a folyó völgyében fekvő belterületek és mezőgazdasági területek védelmét, de a beavatkozással megindult a vízfolyás és a hozzá kapcsolódó vízi, vízparti élőhelyek ökológiai állapotának romlása és ezzel gyakorlatilag megszűnt a kora tavasszal megjelenő vízbőség, a természetes vízjáték, az élőhelyeket fenntartó és alakító áradások a vízfolyás völgyéből. A meder vízellátásának szabályozására építették meg a répcelaki zsilipet, mely ma is üzemel. A beavatkozás vízgazdálkodási szempontból is folyamatosan romlott. A folyamatos állapotromlás miatt a meder vízlevezető képessége egyre kisebb lett, így egyre kevesebb mennyiségű élővizet vezettek a mederbe – a káros elöntések érdekében – és egyre nagyobb mennyiséget az árapasztó csatornán keresztül a Rábába. Mára már a meder vízlevezető kapacitása 1,0 m 3 /s vízhozamra korlátozódott, így jelenleg az 1,0 m 3 /s vízhozamot meghaladó vízmennyiséget a Répce árapasztón keresztül a Rábába vezetik le. A Rábába vezetett „kárba vesző” jó minőségű élővíz nem csak a Répce Répcelak alatti szakaszához kapcsolódó élőhelyekről hiányzik, hanem a Répcén át az egész Hansági vízrendszerből, így a Hanság vizes élőhelyeiről – köztük a Nyirkai-Hanyi élőhelyrekonstrukció területéről – is. A Répce korlátozott vízszállító képességének két fő oka van. Az egyik a meder morfológiai viszonyinak megváltozása, a másik, hogy a kedvezőtlen vízellátásnak, az állandósult alacsony vízjárásnak és az emberi tevékenységnek köszönhetően az élőhely természetes növénytársulásaitól eltérő sás, nádas, zsombékos társulások jelentek meg a vízfolyás egyes szakaszain a teljes mederszelvényben tovább rontva a meder vízlevezető képességét, ezzel fokozva az élőhelyek vízhiányát. Zátony, hordalék elsősorban azokon a mederszakaszokon alakult ki, ahol hiányzik a medret kísérő parti fás szárú növénysáv, s ennek következtében a napfénykedvelő vízi növényzet a nád és sás telepszik meg először a rézsűláb környékén, majd terjed a meder közepe felé. Az egyre szaporodó növényzet hatására a vízmozgás lelassul, a víz itt rakja le a hordalékát. A hordalék lerakódások eredményeképpen mederszűkületek alakulnak ki. A hordalék felhalmozódáson kívül jelentős problémákat okoznak a meder vízellátásában a lefolyást nagyban akadályozó vízbe dőlt fák és a fákból kialakult torlaszok okozta akadályok. A Répce Höveji duzzasztó és torkolat közötti szakaszán a XVI. század közepétől a XX. század elejéig tartó időszakban elvégzett vízrendezési munkák eredményeképpen a „folyóvölgyben” érkező vizeket egységes mederbe terelték, a Répce alsó szakaszát depóniák közé szorították, majd az árhullámokat a Répce árapasztó csatorna megépítésével kizárták a Répcelak alatti szakaszról. A vízlevezetést jelenleg is a rendezési munkák során kialakított összetett szelvényű meder biztosítja, melyben a kis-és középvizek a középvízi mederben, a nagyvizek pedig a depóniákkal határolt nagyvízi mederben vonulnak le. A vízrendezési munkáknak, valamint az 1900-as évek második felében megindult gépesített földmű fenntartás hatására a fás partmenti vegetáció eltűnt, a vízhez kötődő élővilág elszegényedett, a diverzitás csökkent. Az 1980-as, ’90-es években a gépesített földmű fenntartásra fordítható pénzforrások megapadtak. Mivel a Répce Répcelak alatti szakaszának árvízvédelmét a Répce árapasztó 4
