A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
9. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Horváth Gábor - Keserü Balázs (ÉDUKÖVIZIG): A Répce, Rábca menti területek, és vizes élőhelyeinek multi-diszciplináris szemléletű helyreállítása, vízellátása
csatorna megépítésével megoldották, költségtakarékossági kényszerből a fenntartási munkákat ezen a szakaszon le lehetett csökkenteni. Az elhanyagolt fenntartási munkák miatt kialakult helyzet „22-es csapdájaként” minősíthető. A fás vegetáció nélküli teljesen megvilágított mederben elszaporodott a vizinövényzet, melynek hatására a vízszállító képesség lecsökkent. A lecsökkent vízszállító képesség miatt, a káros elöntések elkerülése végett csak kicsi vízhozamot vezettek a mederbe, melynek hatására még jobban elburjánzott a növényzet, szinte teljesen megszüntetve a meder vízszállító képességét. A növényzet és az áramlás hiánya miatt lokális feliszapolódások is keletkeztek. A jelenlegi gyakorlat szerint a répcelaki zsilipnél kb. 0,4-1,0 m 3 /s vízhozamot vezetnek a vízfolyás középső szakaszára az e fölötti mennyiséget az árapasztón vezetik le a Rábába. A középső szakaszra tovább vezetett vízhozamot a Höveji duzzasztónál megosztják úgy, hogy kb. 0,2-0,5 m 3 /s kerül az alsó szakaszra és 0,2-0,5 m 3 /s kerül át a Kardos-érbe a Kardos-ér - Répce összekötő csatornán keresztül. A Répcén továbbvezetett 0,2-0,5 m 3 /s vízhozam nem elégíti ki az ökológiai vízigényeket, így az alsó szakaszon folyamatos vízhiány mutatkozik. Az elmaradt fenntartási munkák viszont előnyökkel is jártak, mert azokon a szakaszokon, ahol a Répce mentén erdők húzódnak az összetett mederben a depóniákon, a depóniák rézsűin és padkán megjelentek a fák, melyek az elmúlt 20-30 évben olyan méretűre nőttek, hogy teljesen leárnyékolják a medret, melynek hatására a napfényigényes vizinövényzet visszaszorult a mederben. Ezeken az „önfenntartó” szakaszokon hűs, oldott oxigénben és változatos áramlási terekben gazdag vízterek alakultak ki. Azokon a szakaszokon ahol viszont a vízfolyás mellett nem erdők, hanem mezőgazdasági területek húzódnak nem, vagy csak a meder árnyékolására alkalmatlanul, ritkán jelent meg a fás vegetáció ennek eredményeképpen, a fent említett okok miatt a medret elborította a vizinövényzet. Ezeken a szakaszokon gyakori a magas aranyvesző (Solidago gigantea) tömeges előfordulása, valamit gyakori a parlagfű (Ambrosia artemisifolia) és a fás vegetáció zömét az akác (Robinia pseudo-acacia) és a zöld juhar (Acer negundo) adja. Ezek az inváziós növényfajok a Natura 2000 területeken előforduló közösségi jelentőségű fajokat és élőhelyeket veszélyeztetik. A problémák összefoglalása: - A folyó kontinuitás elve sérül: a vízgyűjtő terület méretének növekedését nem követi a vízhozam növekedése, ezáltal az egyes szakaszoknak megfelelő közösségek sem tudnak a vízfolyás eredeti jellegének megfelelően kialakulni, fennmaradni. Pl. nagyobb testű ragadozó halak (csuka, harcsa), lassabb áramlású szakaszok halai (réti csík), tömeges vízi gerinctelen fajok, (folyamvirág, esetleg tiszavirág), vidra, hód, stb. - A Répce Natura 2000 védettségű terület. A területen megjelent és elszaporodott inváziós növényfajok a Natura 2000 területeken előforduló közösségi jelentőségű fajokat és élőhelyeket veszélyeztetik. - A vízhiány, a túlburjánzott vizinövényzet, a teljesen megvilágított mederszakaszok, valamint a folytonos árnyékoló állomány hiánya miatt a vízfolyás ökológiai potenciálja nem megfelelő, a hazai védett és közösségi jelentőségű fajok számára szükséges életfeltételek nem állnak rendelkezésre. - Vízpótlásra ugyan lehetőség van és ez meg is történik a Kis-Rábán keresztül, de ez csak mennyiségi oldalról elégíti ki az igényeket, típusspecifikusan nem. 5
