A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
7. szekció: Csatornázás, szennyvízelvezetés és -tisztítás - Dr. Licskó István - Szabó Anita (BME) - Melicz Zoltán (EJF) - Karády Zsolt (MIVÍZ Kft.): A kémiai előkezelés hatásainak üzemi vizsgálatai a Miskolci Szennyvíztisztító Telepen
növ otú foszfát ionok szilárd állapotúra alakíthatók, így ülepítéssel eltárd-folyadék en iai előkezelésnek a foszfor-koncentráció Telepre belépő nyers szennyvíz elegendően nagy pufferkapacitása (lúgossága) miatt közepes dózisok (0,35-0,55 mmol/l, azaz 20-30 g/m 3 Fe 3+ ) esetén a kezelt szennyvíz pH értéke nem csökken olyan mértékben, hogy a kritikusnak tekinthető 7,0-nél kisebb legyen. Ugyanezt tapasztaltuk azokban a kísérletekben, amikor a koagulánsokat a telep tisztított szennyvízéhez adagoltuk. A kémiai kezelés tehát nem okoz olyan változást a szennyvízben, amely korróziót okozna a szerkezeti anyagokban, vagy károsan befolyásolná az előkezelés utáni biológiai tisztítási lépcső hatékonyságát, illetve a befogadó vízminőségét. Laboratóriumi vizsgálataink eredményei alapján megállapítottuk, hogy a szilárd állapotban jelenlévő szennyezőanyagok túlnyomó többsége a vegyszeradagolás hatására eltávolítható a szennyvízből. a korábban már említett közepes dózisú (0,35-0,55 mmol/l, azaz 20-30 g/m 3 Fe 3+ ) kémiai előkezeléssel a vegyszeradagolás nélkül megvalósított ülepítéshez viszonyítva további 60-120 mg/l lebegőanyag eltávolítása várható. A jellemző maradék lebegőanyag koncentrációk 10-30 mg/l között változtak, a nyers szennyvíz minőségétől függően (5. ábra). ekedése természetesen szervesanyag csökkentést is eredményez, hiszen a nyers szennyvíz szervesanyag tartalma – jelentős részben – szilárd állapotú. A megnövelt szervesanyag eltávolítás következtében a biológiai fokozatban jobb nitrifikációra számíthatunk, amelyet már egyébként hazai üzemi vizsgálatok is egyértelműen bizonyítottak (BME, 2007). A korábban ismertetetteknek megfelelően koagulánsok/kicsapószerek (alumínium- és vas(III)-sók) adagolásának hatására a nyers szennyvíz foszfortartalma is csökkenthető. A kicsapás révén az oldott állap volíthatók. Ennek megfelelően a vegyszerdózis, valamint a szilá f ázisszétválasztás hatékonyságának függvényében egészen alacsony foszfor-koncentráció is elérhető az előülepítőt elhagyó szennyvízben. Természetesen, a levegőztető medencéb j elenlévő mikroorganizmus kultúra működéséhez szükséges foszfor mennyiséget biztosítanunk kell, tehát nem lehet célja a kém m inden határon túl történő csökkentése. Laboratóriumi léptékű szakaszos kísérletek elvégzését azért tartottuk fontosnak, hogy az adagolandó koagulánsok/kicsapószerek mennyiségét, valamint az elérhető szennyezőanyag eltávolítás mértékét meg tudjuk állapítani. A szennyezőanyag tartalom csökkentés mértékének ismerete azért fontos, mert ennek ismeretében tudunk dönteni arról, hogy érdemes-e az üzemi szintű kísérleteket megkezdeni. A kedvező eredmények biztosításához szükséges reagens dózis tartomány ismerete pedig az üzemi léptékben alkalmazandó kedvező vegyszer adagolás megállapítását teszi lehetővé. Laboratóriumi kísérleteink során a következő célokat igyekeztünk teljesíteni: • A különböző üzemeltetési körülmények között várható/elérhető szennyezőanyag eltávolítási hatékonyság és maradék szennyezőanyag koncentráció meghatározása; • A különböző üzemeltetési körülmények között optimális koaguláns/kicsapószer fajta és dózis meghatározása; • Az üzemi kísérlet megtervezéséhez szükséges alapadatok meghatározása A kémiai kezelés alkalmával adagolásra kerülő alumínium- és vas(III)-sók hidrolízise következtében csökken a szennyvíz pH értéke. Laboratóriumi vizsgálataink szerint a Miskolci Szennyvíztisztító 11
