A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

6. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Szabó Tamás (Heves Megyei Vízmű Zrt.): Kútkarbantartó szakértői rendszer jelentősége, bemutatása

1 KÚTKARBANTARTÓ SZAKÉRTŐI RENDSZER JELENTŐSÉGE, BEMUTATÁSA Szabó Tamás Heves Megyei Vízmű Zrt. 1. Bevezetés Vízellátást évszázadokon át a felszíni vízből és az ásott kutakból nyert vízzel oldották meg. A 19. század első harmadában terjedtek el a fúrt kutak. A fúrt kutak száma az ország területén rohamosan nőtt: 1886-ban 56, 1890-ben 350, 1895-ben 1087, 1900-ban 2400, 1935-ben 6000, 1939-ben 11 000, mára közel 60 000 darabot tartanak nyilván. Az 1884-ben megindult kútfúrás ebben az időben artézi kutak fúrásával kapcsolatban semmiféle rendelkezés nem volt az országban, és szükségessé vált, hogy e vízügyi problémával a törvényhozás is foglalkozzék. Így került a törvényhozás elé az artézi kutak kérdése. A vízjogi törvényjavaslatot gr. Széchenyi Pál, földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter terjesztette be az országgyűlés elé, ezt a király önálló kódexként 1885. július 14-én szentesítette, és mint 1885. XXIII. tc. 1886. január 1-jével lépett életbe, ill. iktatták törvénytárba. Ebben történt először említés az artézi kutakról. 1928. június 28-án hatályba lépett 88-013(1928)VI.13. K. M Sz. alapján került sor a szakképesítéshez kötött kútfúrás engedélyezésére, ezidáig szinte bárki foglalkozhatott kútfúrással. (addig közel 3000 kutat létesítettek). A kútfúrás rohamos fejlődése, az iszapöblítéses fúrásra való végleges áttérés, a lyukgeofizikai mérés (karotázs), a három béléscsőrakatos rendszerű béléscsövezés alkalmazása és a palástcementezés igénybevételével kialakított új kútkiképzési technológia mind a hidegvizes, mind a hévizes (termál) kutaknál szükségessé tette a MNOSZ 5199-53-as kútszabvány gyökeres átdolgozását, erre 1962-ben került csak sor. Sajnos a fentiek alapján paláscementezés nélkül már több ezer kút létesült. Az utoljára megjelent szabvány a „Fúrt vízkutak és vízkutató fúrások” című MSZ 22116:2002 magyar szabvány. A szabvány tárgya: a vízügyi igazgatási szervek hatáskörébe tartozó fúrt vízkutak és vízkutató fúrások építésének és megszüntetésének követelményei. Az új szabvány fő fejezetei: fogalom meghatározások, tervezés, fúrás, fúrt vízkutak és vízkutató fúrások megszüntetése. A kutak mérése, építése rendeletbe a 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről megjelenésével került. A kutak rendszeres kémiai vizsgálatáról 21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelet a víziközművek üzemeltetéséről és a gáz vizsgálatáról a 12/1997. (VIII. 29.) KHVM rendelet a termelt és szolgáltatott vizek gázmentesítéséről rendelkezik. A vízbázisvédelem kérdésével a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló rendelet rendelkezik. A felszín alatti vizek védelme azt jelenti, hogy azoknak mind mennyiségi, mind minőségi paramétereit tudatos ellenőrzés alatt kell tartani. A felszín alatti vizekért mennyiségileg és minőségileg olyan állapotban kell tartani, hogy az antropogén hatások ne okozhassanak visszafordíthatatlan kárt. A felszín alatti vízkészletek védelmének terén elért sikerek ellenére a 20. században egy sereg komplex, helyspecifikus vízkészletvédelmi problémát hagyott ránk. Custodio (2002), Lant (1999) nyomán írja, hogy a „vízügyi hatóságok tevékenysége, a technikai felszerelés és technológiai szabályozás rosszul vannak megtervezve ahhoz, hogy ezekre megoldást találjunk. A megoldásuk a 21. század legnagyobb kihívásai közé tartozik”.(Marton L. 2009)