A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Horváth Emil (KÖDUKÖVIZIG) - Kern Zoltán (ELTE) - Morgós András (Tokyo University of the Arts) - Grynaeus András (Magyar Dendrokronológiai Laboratórium): A Balaton természetes vízkészlet-változásának rekonstrukciója 1601-től, tölgyek évgyűrű vastagsága alapján

1. ábra. Az I. katonai felmérés a Balaton siófoki kifolyásáról, a környező mocsarakról A tó vízjárását a természeti tényezők befolyásolták, egészen a 19. század közepéig. 1834et követően, Beszédes József szabályozási tevékenységének eredményeként – 1847-ben elbontották a kiliti vízimalmot, mélyítették a Sió medret – ami jelentős, több mint egy méter vízszintcsökkenést eredményezett a Balatonban, de a vízszintingadozás a korábbihoz hasonló maradt. 1863-ban üzembe helyezték a siófoki zsilipet, ettől az időponttól a Balaton mesterségesen szabályozott. A szabályozott vízszintet elsőként a tó déli partján megépült vasút tette szükségessé, és viszont, ma a kialakult településszerkezet és a tóval szembeni társadalmi elvárások. A mérések kezdete óta mért legkisebb vízállást 1921-ben mérték: -39 cm (103,02 m B. f.). A legmagasabb vízállást 1879-ben mérték 195cm, (105,36 m B. f.) (2. ábra). Tehát az elmúlt másfél évszázadban, a szabályozott vízszintű tóban a legnagyobb vízjáték 2,34 m volt. 2. ábra. A Balaton évi maximális, átlagos és minimális vízállása [Varga-Kravinszkaja nyomán] 3