A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Horváth Emil (KÖDUKÖVIZIG) - Kern Zoltán (ELTE) - Morgós András (Tokyo University of the Arts) - Grynaeus András (Magyar Dendrokronológiai Laboratórium): A Balaton természetes vízkészlet-változásának rekonstrukciója 1601-től, tölgyek évgyűrű vastagsága alapján

Ezek a mért szélsőségek, valamint a tókörnyéki régészeti feltárások adatai azt a feltevést erősítik meg, hogy az elmúlt korokban többször is előfordulhattak hasonló, vagy ennél szélsőségesebb értékeknek is. Erre mutat rá Bendefy László összefoglaló munkájában [1968], felhasználva a korabeli régészeti, levéltári és vízügyi adatokat (3. ábra). 3.ábra. A Balaton vízszintjének változása a neolitikumtól napjainkig (Hidrológiai Közlöny. 1968/6) Az elmúlt több ezer évre vonatkozó régészeti adatokból érdekes kép rajzolódik ki a tó vízjárásáról. A maihoz hasonló vagy kisebb vízállások mellett szélsőségek is előfordultak. Ezek az adatok azért értékesek, mert közvetve ugyan, de a feltárt, korabeli „kultúrréteg” magasságok megbízhatóan datálják a vízállás-tendenciákat. „A neolit korban (4000-7000 év) a tó vízszintje a mainál egy-két méterrel magasabban alakult ki: 106-107 m A. f. (105,32-106,32 m B. f.

1

)” [Bendefy 1968]. A késői rézkor Péceli kultúra szakaszában a 105,95 m A. f. (105,27 m B. f.) szintről került elő lelet [Sági1968]. A Bádeni kultúra szakasza (Kr.e. 4 évezred második fele) „..alacsonyan, 106 méter (105,32 m B. f.) tengerszint feletti magasságban húzódó szakaszain is megtalálhatók..” [Fábián-Serlegi 2007] 1 Az adriai alapszintre (m A. f.) vonatkoztatott magassági értékeket Balti alapszintre vonatkoztatva (m B. f.) is megadjuk (szerzők) 4