A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Seres István (FETIKÖVIZIG): A Tisza folyó Tokaj-Záhony közötti szakaszának nagyvízi mederkezelési terve

A hullámtéri vízvezető képesség javulásával meggyorsul az árhullám levonulása és az mintegy „rászalad” a kevésbé jól vezető alsó szakaszra. Az alsó szakasz felső részén ez vízszintemelkedést okoz (többlet energia szükséges a gyorsabb levezetéshez, ezt potenciális energiából nyeri). Ez különösen akkor veszélyes, ha az alsó részen egy szűkült található, ahol a meggyorsult lefolyás nem tud átjutni. A beavatkozásokat a vízfolyás irányában alulról felfele haladva szakaszonként kell végrehajtani, mivel egy felsőbb szakaszon történő hullámtéri beavatkozás mindig kisebb vízszintcsökkenést jelent az alsóbb szakaszra, mint ha csak az alsó szakaszon történne beavatkozás. Ez tapasztalható a vizsgált szakasz alsó határpontjában található Tokaj térségében. A Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelését egyértelműen az árvízszintek csökkentésében határozhatjuk meg, ez pedig a hullámterek bővítése, kinyitása ott, ahol a geomorfológiai, a gazdaság- és társadalom földrajzi viszonyok, az infrastruktúra ezt lehetővé teszik. A meder vízszállító képességét legpontosabban a vízhozamok elemzésével lehet bemutatni annak ellenére, hogy a Tisza ezen szakaszán a duzzasztás miatt a kis meder- és vízfelszín esések hatással vannak az árvízhullámok levonulására és egyben a vízhozam görbék (hurokgörbék) alakjára. A változó szélességű hullámtereknek komoly szerep jut az árvíztömeg levezetésében. Az eddigi modellszámítások elemzése után az alábbi eredmények születtek: • a tájhasználat váltás, művelési ágváltás útján létrehozott szabad sáv 5-40 cm vízszintcsökkentő hatással bír • míg a műszaki beavatkozásokkal további 15-60 cm közötti vízszintcsökkentés érhető el • az összegzett hatás 5-100 cm-t eredményezhet • ugyanakkor a beavatkozások az alsó szakaszokon deciméteres nagyságrendű vízszintemelkedést okozhatnak A nagyvízi mederkezelési terv kialakításának társadalmi szintű alapelveit meghatározó valós igények: az infrastrukturális, rekreációs és idegenforgalmi, árvízi biztonsági, természeti értékek megőrzésének igényei, nagyvizek biztonságos levezetésének igénye, a lakosság megélhetési igényei, a természetvédelmi területek növelésének igénye, az épített természeti környezet igényei, erdőgazdálkodási igények, stb. A tervezett fejlesztések során kellő figyelemmel kell meghatározni a jelen lévő kiemelt természeti értékeket és azok védelmét már a tervezés folyamatába be kell építeni. Figyelembe kell venni a természeti elemek megújulásnak, azaz rekreációs képességének lehetőségét. A passzív természetvédelem helyett kreatív együttműködésre kell törekedni amely minden szakterületnek előnyére válhat és növelheti a fejlesztéssel járó előnyöket. A területi fejlesztési tervekben kiemelten kell foglalkozni az adott térségben a gazdálkodási lehetőségeinek feltárásával. Biztosítani kell a lakosság és a folyó kapcsolatát mivel az itt élők és gazdálkodók szorosan kötődnek a folyóhoz. 4. A NAGYVIZI MEDERKEZELÉS JOGI ALAPJAI 4.1 Alapok, fogalmak A 21/ 2006. (I.31.) Kormányrendelet (azaz a nagyvízi medrek, a parti sávok, vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról) alkalmazásával kapcsolatban az alábbi megállapításokat tehetjük. a) nagyvízi meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árvíz levonulása során a víz rendszeresen elborít, ideértve a folyó középvízi, illetve kisvízi medrét 10