A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Seres István (FETIKÖVIZIG): A Tisza folyó Tokaj-Záhony közötti szakaszának nagyvízi mederkezelési terve

3. NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV INDOKOLTSÁGA 3.1 Az elmúlt évtizedek árvizei alapján levonható következtetések Az árvízszintek emelkedésének egyik oka az árvízi meder elfajulása, nevezetesen a meder változása, a hullámtér feliszapolódása, a nyári gátak és a bozótossá vált növényzet. A mederelfajulás folyamatát feltétlenül korlátozni kell, mert hatása egyes szakaszokon kiszámíthatatlan, veszélyes vízszintemelkedést okoz. Ezért a Tisza medrében és annak hullámtéren az árvízi hozamok levezetésének a feltételeit helyre kell állítani, ill. javítani szükséges. Az 1998-as a 2001 évi árhullámok és LNV növekedések bizonyították, hogy nem egy kiugró, több évtized múlva talán megismétlődő hidrometeorológiai tényezők egybeesésének következményei, hanem a Tisza és mellékfolyói vízlevezető képessége drasztikus romlásának eredményei. A „Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése” című koncepció a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelését egyértelműen az árvízszintek csökkentésében, határozta meg, amelyet a hazai ártéren kiépíthető árapasztó tározó rendszer mellett az ártér szabályozott vízkivezetéssel történő reaktíválásával, és a nagyvízi meder vízszállító képességének javításával kíván megoldani. A nagyvízi mederkezelési tervek végső célja a lefolyási viszonyok hosszú távú rendezése oly módon, hogy a beavatkozások segítsék elő a természeti értékek gyarapodását, ne okozzanak környezeti károkat, és ne csak illeszkedjenek a területfejlesztési elképzelésekhez, hanem segítsék elő a térség adottságaihoz igazodó tájhasználat váltást. A munkák eredményei csak akkor lehetnek tartósak, ha a nagyvízi meder területének használatában mindenkor érvényesülnek azok a követelmények, amelyeket a vízvezetés érdekében meghatározóak (pl. a megtisztított „hidraulikai folyosók” oly módon történő használata/művelése, hogy azok tartósan akadálymentesek maradjanak). A közeljövőben alkalmazandó gyakorlati eszközök az alábbiak lehetnek: (1) a hatósági kötelezés, (2) szabálysértési eljárás (ezekkel az eszközökkel eddig senki nem élt, és a hatósági ellenőrzési kapacitások mai állapotában ez szinte el sem várható). A nagyvízi mederre kötelezően betartandó konkrét követelményeket kell meg határozni, mint területhasználatot szabályozó joganyagok. 3.2 Nagyvízi meder vízszállító képességének javítása A több kilométer szélességű hullámtereknek komoly szerep jut az árvíztömeg levezetésében (a szélesebb hullámterek a teljes meder vízhozamának közel felét is szállíthatják). Hullámtéri beavatkozások alatt a következőket értjük: • növényzetgyérítés („levezető sáv” vagy „szabad sáv” kialakítás), • töltésáthelyezés, • árapasztó vápa kialakítás, • nyárigát áthelyezés, visszabontás vagy teljes elbontás, • övzátony visszabontás. A hullámtéri beavatkozásokkal kapcsolatban elmondható, hogy rövid szakaszon (1-2 kmen) történő növényzetgyérítések (érdesség változtatás) vízszintcsökkenő kedvező hatása csak igen rövid szakaszon érvényesül, a folyó hossz-menti változékonysága nagyon hamar eliminálja a hatást. Hosszú szakaszon történő folyamatos gyérítés hatása – egy bizonyos határig – folyamatosan összegződve jelentkezik és a gyérítések mellet végzett helyi műszaki beavatkozások (pl. töltésáthelyezés, árapasztó vápa kialakítás, nyárigát áthelyezés, stb.) ehhez a hatáshoz még hozzáadódnak. 9