A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Szilágyi Mihály - Rácz Tibor (FCSM Zrt.): 2010. év vízkárelhárítási feladatai Budapesten

évtized két komoly, 800 cm-t meghaladó tetőzésű árvize Budapesten fontos tapasztalatokat adtak ahhoz, hogy a védekezési feladatok végrehajtása a legnagyobb rendben és tervszerűen történjenek meg. A fővárosi árvízvédekezés nehézségei – szemben az ország többi, jellemzően városon kívüli védvonalaival – egyedi jelleget mutatnak. Bár a fővárosban is találunk magas töltéseket, mégsem ez a jellemzi védelmi rendszerünket, inkább a város fejlődésével együtt, annak egyszersmind behatároló jellegével kialakult árvízvédelmi vonalakat találhatunk. A védvonalak „mozaikossága”, változó karaktere az, ami a védekezési feladatunkat különösen sokszínűvé teszi. Ami az országos védművek esetében a belvízátvezető zsilipek lezárása, az Budapesten a belső városrészekben jellemzően egyesített rendszerű csatornák kiömlőinek, mostanra már elsősorban záporkiömlőinek védelme, amelyek bármilyen hiba esetén jelentős többlet átemelési igényt okozhatnak a csatornarendszer végponti átemelőinél, és ugyancsak komoly technológiai terhet, problémát okozhatnak a szennyvíztisztítók üzemében, s vészhelyzetben kiöntéshez vezethetnek, akár a védvonalaktól távolabb fekvő területeken is. Nem kell külön említeni, hogy a falsvizek miatti hígítás – keletkezzenek azok infiltráció vagy zárási hiba miatt - a tisztítótelepek hatásfokára is kihatással lehetnek. Mindezek a problémák a klasszikus védvonali védekezésben nem jelenhetnek meg, amint a fővárosban számos olyan speciális logisztikai-építési feladat előfordulásának valószínűsége elenyésző, amely az ország védvonalain a védekezési időszakban mindennapos teendő. A fővárosi árvízvédekezés súlyponti kérdései más területekre esnek. Komoly feladatot okoznak védelmi tevékenységünk során a közműkeresztezések, amelyek a legváratlanabb helyeken a legváratlanabb módon okozhatnak vízfeltörést. A fővárosi árvízvédekezés emiatt legkevésbé sem hasonlít az ország többi védművén folytatandóhoz, sokkalta inkább egyfajta gerillaharcra emlékeztet az itt-ott bejelentett hibák ellen, a gyanús helyeken, melyek a csatornákban felbukkanó többletvizek eredetének feltárását és elfogását célozzák. A közműhibák helye is változó, hiszen a város fejlődésével újabb és újabb keresztezések épülnek, régebbieket pedig felhagynak. A közlekedés és logisztika kérdései tejesen más összefüggésrendszerben értelmezendők a főváros rakparti útjait épp az árvíz miatt nélkülöző közúti forgalmának ismeretében. A Dunán az 500 cm környezetében stagnáló vízállású mederre ráfutva, a felső vízgyűjtőn visszaeső utánpótlás miatt 827 cm-es tetőzést követően előbb gyors, majd 500 cm vízállás tartományban lassú apadást mutatott. A harmadfokú készültséget 2010. június 10-én 8 órától másodfokra, június 12-én 22 órától elsőfokra mérsékelték. Az árvízvédelmi készültség 2010. június 14-én 8 órától szűnt meg. Főbb árvízvédelmi beavatkozások A Buda – Észak szakaszon a védekezésre való felkészülést június 3-án a Kossuth Lajos üdülőparton a II. árvízi kulissza kapu lezárásával kezdtük meg. Június 4-én, pénteken a Királyok útján lévő fővédvonal kapubejáróinak, autóbusz megállóinak homokzsákos, illetve betétgerendás zárásainak zömét végeztük el a tetőzés várható tartományának ismeretében a megfelelő szintig. A lezárásokat a kapuk magassági helyzete alapján, illetve a helyi közlekedés lehető leghosszabb ideig történő fenntartására törekedve ütemeztük. A keresztutcák lezárását a Piroska utca és a Mátyás király utca esetében június 5-én este hajtottuk végre, a Szent János utcát 6-án este, míg a Temesvár utcát és Őrtorony utcát csak 7-én délben zártuk le. A Királyok útján és a Kossuth Lajos üdülőparton összesen 36 db zárást készítettünk el. A várt tetőző vízállás nem adott okot arra, hogy a Királyok útján lévő gáttestet megerősítsük, így a pótpadka építése, mely az elmúlt évtizedben kétszer is jelentős aggodalommal töltötte el a lakosságot, elmaradhatott. Az árhullám levonulása alatt ezt a töltés-szakaszt mindössze 35 cm vízterhelés érte a legmélyebb részén, egy rövid szakaszon. 3