A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Kováts Gábor (Csongrád Megyei Mérnöki Kamara) - Kováts Zsuzsa (ATIKÖVIZIG): Valószínűsíthető maximális árvízszintek Szeged belvárosában

4 rövidebb árvízmentes követett, sőt az 1998-ban megkezdődött hetedik – árvizes – időszak is

szabályosan tért vissza, és tart is azóta, s legfeljebb a befejeződését nem tudjuk ma még előre

látni. Az elmondottak miatt újra – most már az eddigieknél sokkal megalapozottabban – vethetjük fel a jövőt is illető kérdést: a folyóvizek járását meghatározott és meg is határozható

irányzat (trend), vagy hullámzásszerű ismétlődés-sorozat (statisztikai „futam”) jellemzi? Állandósulnak-e a Tiszán az (éppen mostani) árvizes évek, vagy később ezeket is hosszabb

árvízmentes időszak követi majd? A feltett kérdésekre nyilvánvalóan nincsen egyértelmű válasz. Ha árvízvédelmünk

szinten tartásáról, vagy fejlesztéséről van szó, a biztonság érdekében az árvízszintek esetleges emelkedő trendjére kell felkészülnünk. Azonban a futamok lehetőségére is ugyanúgy

célszerű figyelnünk. Vízügyeink érdekei ellen a legtöbb (társadalmi és politikai, ráadásul

megalapozatlan) támadást az 1982-1997 évek alatti „árvízmentes” tiszai időszakban tudtak intézni, amelyek az ezredforduló éveinek árvizei után legalább is megcsendesedtek.

Lehet, hogy mégis eljön egyszer újra az „árvízmentes” évek sorozata, és akkor talán

lesz, aki a statisztikai vizsgálatok tanulságai nyomán mutathat rá, hogy minden időszak

egyszer véget ér, s „béke-időszaki” árvízvédelmi tevékenységünk akkor sem szünetelhet. Ha tehát Szeged város árvízvédelmi biztonsága érdekében intézkedésre teszünk javaslatot,

akkor nem az árvízmentes, hanem a magas árvízszintekkel jellemzett évcsoportok adataiból

szükséges kiindulnunk, és számításba vennünk az eddig előfordult legmagasabb vízállásokat,

és ezek alapján következtetnünk eddig még elő nem fordult, de reálisan várható maximális

vízállás értékére. A 900 cm-t a töltésezett Tisza történetében eddig a következő alkalmakkor lépte át a

vízállás a szegedi vízmércén: 1919. május 11. 916 cm 1932. április 15. 923 cm 1970. június 2. 960 cm 1970. június 18. 924 cm 2000. április 20-22. 929 cm 2006. április 22. 1009 cm (LNV) Az Országos Vízügyi Hivatal 1987. évi kiadványa – amelyben szereplő adatokat az ezredforduló árvizei ugyan jórészt felülírták – a reálisan bekövetkezhető maximális vízszintekre

mégis alkalmazható tájékoztatást nyújt. Ez a kiadvány a Tisza szegedi vízmércéjére az 1082 ±

81 cm-es vízállást adja meg a várhatóan lehetséges maximum középértéke,- ill. szórásaként. Minthogy a jelzett középértéket a Tisza levonult árvizeinek statisztikája nyomán

értelmezték, amelyben a Duna visszaduzzasztó hatása csak közvetetten volt beszámítva, s

minthogy a Vaskapu dunai vízerőművének hatása a tiszaiakkal egyidejű dunai árhullámoknál

azóta lényegesebb is lehet, célszerű úgy gondolkoznunk, hogy a számított 81 cm-es szórásértéknek legalább a felével, inkább a háromnegyedével megnöveljük, de a negatív előjel

lehetőségével semmi esetre sem csökkentjük a megadott 1081 cm-es középértéket. Ennek megfelelően a szegedi árvízvédekezés felső szintjét meghatározó vízállás

értékére (deciméterre kerekítve) az 1140 cm javasolható. Ez az érték a belvárosi védőfal

átlag 1080 cm felső szintjéhez képest 60 cm-es magasság-növelést jelentene, amit ma egy

esetleges árvíz-védekezési szükséglet esetén homokzsák-sorral volna csak létrehozható.