A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Kováts Gábor (Csongrád Megyei Mérnöki Kamara) - Kováts Zsuzsa (ATIKÖVIZIG): Valószínűsíthető maximális árvízszintek Szeged belvárosában
5 3. Következtetések A szegedi árvízvédelmi partfal rekonstrukció több szempontból indokolt. Ezen dolgozatban most csak a Vágás István által kidolgozott magassági problémákra hívjuk fel a figyelmet, de a partfal egyéb problémái (szivárgások, stabilitási problémák, beton korróziós problémák, fel nem tárt közművek gondjai, új típusú szivárgó rendszerek beépítése) szintén nem elhanyagolható szempontként jelentkeznek, és mindenképp indokolttá teszik a belvárosi partfal rekonstrukcióját). Itt kell megjegyezni, hogy a „Szeged főutcája, a Tisza” címet viselő tanulmány a most engedélyezésre került munkálatoknál lényegesen többet tartalmaz, azonban a tervek úgy készülnek, hogy adott esetben a korszerűsítés folytatható legyen. Miután azonban a belvárosi partfal sem műszaki-technikai, sem városképi szempontból tovább nem növelhető az árvízszintek magassági értékének további megakadályozására a nagyvízi meder vízvezető képességét kell mindenképpen javítani. Illetve a további rombolást megakadályozni, mégpedig nem csak a magyar, hanem a szerb Tisza szakaszon is. ugyancsak szükséges a törökbecsei duzzasztómű árvízi és feliszapoló hatásának felülvizsgálata és kedvező irányban való módosítása, valamint az Al-Duna magas vízállásának Tiszára gyakorolt hatásvizsgálata, és szükség esetén a Vaskapu üzemrendjében a Tiszai árvízvédekezés kedvező lefolyási lehetőségeinek nemzetközi egyezményben való biztosítása, az Európai Víz Keretirányelv alapján. Legalább ilyen fontos lehet a Dóc-Ópusztaszer térségében tervezett árvízi tározó mielőbbi megvalósítása, valamint a szegedi Tisza szakasz középvízi medrének rendezése, beleértve a Maros torkolat kedvezőbb kialakítását is. Mivel most a Maros rendkívüli mértékű hordalék mennyisége a lényegesen kisebb esésű Tiszában rakódik le, tovább csökkentve az átfolyási keresztmetszeteket. Mindezekre már a második Tisza híd építése előtt az ATIVIZIG a figyelmet felhívta, sőt modell kísérletet is végeztetett, azonban költségkímélés szempontjából az érintett Tisza szakaszon eredményes beavatkozás nem történt. Még egy szegedi árvízkatasztrófát sem a dél-alföldi árvízvédekezők, sem az önkormányzatok, és az állami vezetés sem kockáztathat meg, ezért az elemző munkára, az alapos vizsgálatokra és ennek alapján a tényleges beavatkozásra mielőbb szükség van, mert árvíz a mai szélsőségekre egyre hajlamosabb időjárás ismeretében bármikor sor kerülhet.
