A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Konecsny Károly (OKTVF) - Dr. Nováky Béla (SZIE): Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában
-5 0 5 10 15 1950196019701980199020002010 Maradék idősor, mm 19. ábra. A kisvízi lefolyás véletlen összetevője Az 1950-2009. évek közötti időszak észlelt kisvízi lefolyásában nincs tendencia jellegű változás (15. ábra), ugyanakkor emelkedés mutatható ki az éghajlati összetevőben (20. ábra). Az emelkedés a július-augusztusi csapadék utóbbi évtizedekben növekedésével magyarázható, amikor korábban nagyjából az 1990-es évekig tartó csökkenő tendencia az ellenkezőjére fordult. Különösen az utóbbi 11 évben nőtt a csapadék, amikor több évben igen magas értékeket ért el (1999-ben 306 mm, 2002-ben 262 mm, 2005-ben 249 mm), a 11 év átlagában közel 50%-kal haladta meg a korábbi sokévi átlagot. A kisvízi lefolyás emelkedő tendenciájában a csapadék növekedése játszhatta a döntő szerepet, a csapadéknövekedés miatt a lefolyás-szabályozó tározás kihasználására igazán nem is volt szükség. 20. ábra. A kisvízi lefolyás éghajlati összetevőjének alakulása1950-2009. között (felső ábra), 1950-1984 között (alsó baloldali ábra), 1984-2009 (alsó jobboldali ábra) ) A kisvízi lefolyás különböző eredetű (éghajlati, antropogén, véletlen) hatások szerinti szétválasztása igazolja az éghajlat, pontosabban a csapadék meghatározó szerepét a kisvízek alakulásában. A kisvíz utóbbi évtizedekben emelkedő tendenciája a csapadék növekedése magyarázza, alakulását a jövőben is alapvetően meghatározza az, miként változik a csapadék. 15
