A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Konecsny Károly (OKTVF) - Dr. Nováky Béla (SZIE): Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában

Újabb vizsgálatok (Bartholy et al, 2010, Bozó 2010) regionális forgatókönyvei (REMO, ALADIN, RegCM) szerint a Zagyva vízgyűjtőjében a nyári csapadék a 2020-2040 években 07% csökkenhet az 1961-1990. évekhez képest, és számolni kell a hőmérséklet mintegy 0,7 °C emelkedésével. A csapadék 7%-os csökkenése következtében a kisvízi lefolyás mintegy 20%os csökkenése várható, amit tovább ronthat a hőmérséklet növekedése. A csapadék kisebb mértékű csökkenése esetén a kisvízi lefolyás fogyatkozása is mérsékeltebb. 4. Összefoglaló megállapítások A hidrológiai statisztikai vizsgálat alá vett időszakban az évek 9%-ban volt kimutatható vízhozam küszöbérték alatti kisvízi időszak. A vízhozam küszöbértékek alatti vízhozamú napok átlagosan az év napjainak 28%-ban volt jellemző, de január, március, április és május hónapokban egyszer sem következett be évi minimális vízhozam. A nyári félévben (IV-IX) 80%-ban fordultak elő évi minimumok, a téli félévben (X-III) mindössze 20%-os gyakorisággal. A leghosszabb kisvízi időszakok víztömeg hiánya esetenként meghaladta a 25 millió m

3-t volt, ami eléri a vízgyűjtőn jelenleg meglévő víztározó kapacitás kb. felét. Több kisvízi jellemző esetében is az 1980-2009. időszak változási iránya ellentétes az 1950-1979 időszakhoz viszonyítva, és a bekövetkezett változások ellentmondásosak. Pozitív0063ak tekinthető az, hogy nagyobbak lettek a minimális vízhozamok, csökkent a víztömeghiánya, negatív irányú jelenség viszont az, hogy: nőtt a kisvizes időszakok hossza, száma, az évi kisvízhozamok gyakorisága nagyobb lett a VII., VIII. hónapokban, amikor a legnagyobb a vízigény. Ez annak a következménye lehet, hogy a vízgyűjtő Jásztelek feletti részén a műszaki beavatkozások felszíni vízkészletekre gyakorolt hatása időben fokozódott. Az utóbbi évtizedekben, a kisvizes időszakokban jelentősebb lett a vízbevezetés a Zagyvába és mellékvizeibe, ami meghaladja a vízkivétel mértékét. A Zagyva kisvízi vízhozam mutatók statisztikai feldolgozásának eredményei csak részben egyeznek meg a Tisza, Szamos, Hernád, Berettyó, Fekete-Körös, Maros, vonatkozásában elvégzett vizsgálatok (Konecsny 2010a, 2010b, 2011, Konecsny-Bálint 2010a, 2010b, Konecsny-Mika 2010) eredményeivel. Ezeknél ugyanis, vízkészlet-gazdálkodási szempontból egyértelműen pozitív változások következtek be az 1950-2009 időszakban, nagyobbak lettek az évi minimális vízhozamok, csökkent a kisvizes időszakok időtartama, száma, víztömeghiánya, viszont nőtt a közöttük eltelt időszak hossza. A tanulmány második része egy egyszerű, részletes adatokat nem igénylő, illetve azok hiányában is eredményesen alkalmazható eljárást mutat be a kisvízi lefolyásnak az éghajlati és antropogén eredetű hatások szerinti szétválasztására alapvetően a matematikai statisztika eszközeire támaszkodva. A vizsgálat szerint a július-augusztusi csapadéknak az 1980-as évek közepéig tartó csökkenő tendenciája következtében a kisvízi lefolyás természetes (éghajlati) összetevője csökkent, ezt azonban a tározók és egyéb lefolyást növelő antropogén hatások mérsékelték. 1980-as éveket követően a csapadék tendenciája növekvőre fordult, a természetes kisvízi lefolyás csökkenése megállt, sőt növekvőre fordult. Az 1980-as évek közepétől antropogén hatások nem mutathatók ki az észlelt idősorban. Valószínűsíthető azonban, hogy a növekvőre forduló csapadék miatt tározásra nem vagy kevéssé volt igény. A kisvízi lefolyás észlelt idősorának szétfejtése az egyes összetevőkre alátámasztja, hogy a kisvízi lefolyás alakulásában meghatározó szerepe van az éghajlatnak, közelebbről a csapadéknak. Fontos, de meglévő ismereteink szerint pontosan nem ismert hatása van az antropogén beavatkozásoknak, és jelentős a véletlen hatások szerepe is. A szétfejtés igazolta, hogy az éghajlati kisvízi lefolyás az észlelt kisvízi idősortól eltérően emelkedő tendenciát mutatott az 1950-2009 évek között, aminek oka a július-augusztus csapadék szokatlanul magas értéke az utóbbi évtizedben. Ez a következtetés arra is int, hogy csupán az észlelt 16