A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Konecsny Károly (OKTVF) - Dr. Nováky Béla (SZIE): Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában

Jóllehet a lépcsős trend viselkedése sem magyarázható egyértelműen az antropogén hatásokkal, a továbbiakban elfogadása mellett döntöttünk. A lépcsős trendben mutatkozó bizonytalanságok ellenére feltételezhető, hogy a trend viselkedésének megfelelően az 19651984 közötti években a tározók lefolyás-szabályozásának köszönhetően a kisvízi lefolyás nőtt. A továbbiakban, némi spekulatív megfontolással, úgy járunk el, hogy ezekben az években a kisvízi lefolyásnak a tározóhatások következtében való 2 mm megnövekedésével számoltunk, és az ezen időszakon kívüli években tározóhatással, általában antropogén eredetű hatással egyáltalán nem számolunk. A lépcsős trendnek a kisvízi lefolyás észlelt idősoráról való leválasztásával megkaptuk a kisvízi lefolyás antropogén hatásoktól mentes(nek tekinthető), csupán az éghajlati és véletlen hatásokat tükröző, korrigált idősorát, amelyre ismételten elvégeztük a regressziós vizsgálatot. A korrigált kisvízi idősor, korábbi vizsgálathoz hasonlóan, szoros kapcsolatban van a júliusaugusztus hónapok csapadékával, sőt a kapcsolat korrelációs szorossága némileg növekedett az antropogén hatásokat magán viselő kisvizek esetében jellemző 0,681-ről 0,766-ra. Változott a csapadék és a kisvízi lefolyás közötti regressziós kapcsolat is, ami így R

min(C) = 0,0518P – 1,567 (4) alakban írható fel. Az antropogén (tározó) hatásokat leíró lineáris lépcsős trend, és az éghajlati hatásokat tükröző regressziós egyenlet meghatározása után lehetőség van az észlelt kisvízi lefolyás idősorának az éghajlati, antropogén és véletlen hatások szerinti szétválasztására (18. ábra). 18. ábra. A kisvízi lefolyás idősorának szétfejtése éghajlati és trend idősorra (felül), illetve maradék idősorra A kisvízi lefolyásnak éghajlati és antropogén hatásoktól mentes, véletlen hatásokat mutató maradék idősora 0 várható értékű, autokorrelációtól és jelentősebb trendtől mentes véletlennek tekinthető idősor (19. ábra). Az idősor véletlenszerűségét igazolja a csúcspróba: a próbastatisztika U

n = -2,073, ami alapján 99% valószínűséggel dönthetünk arról, hogy a maradék idősor fehér zajszerű folyamat – a szétfejtés sikeresnek tekinthető. 14