A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Szlabócky Pál (nyugdíjas): Pazár István sokoldalú mérnök-zseni hidrológiai munkássága

Az alföldi városok csatornázása és vízellátása első része előadási, második része az 1932es díjnyertes pályamű lényegét tartalmazó kézirat. Terjedelme A/4 méretre átszámolva kb. 60 oldal! Tartalmi kidolgozottsága akár egy egyetemi kisdoktorinak is megfelelne. Az első fejezet címei: Az alföldi városok kialakulása, amely első mondata megvilágítja Szerző lelkületét: „Súlyos és hálátlan rendeltetést mért a Gondviselés a magyar nemzetre. Alig, hogy ősi erényeit a nyugot keresztény kultúrájával összeegyeztette, utóbbit saját testével kellett megvédenie fajrokonai pusztításától. Megénekelték a költők, megállapították az állambölcsek és a történelem, hogy a „művelt Nyugat” hogyan hálálta meg nemzetünknek önfeláldozását. Kiaknázható, kifosztható gyarmatul odadobta a „bécsi udvar”-nak, s a kipusztult, elvérzett magyarság helyét idegenek foglalták el.” Színesen írja le a magyar városiasodás és a nemzetiségi mozgások kapcsolatát. Második fejezete: Vízrajzi és földtani viszonyok. Azzal a konfliktussal kezdi, amit a kezdeteknél a vízfolyásokból történő vízbeszerzés és az odavezetett szennyvizek okoztak. Később az artézi kutak fúrása jelentett előrelépést. Részletesen foglalkozik a regionális geohidrológiai viszonyokkal, majd a gázos kutakkal. Ezután következik a I. VÍZVEZETÉK főfejezeten belül az 1./A vízbeszerzés legcélszerűbb módjai (fizikokémiai értékeléssel!), majd 2./A vízszükséglet, melyben egyik érdekesség a sokéves csapadék változásról szól. 3./Az elosztó vezeték, vízleadás és vízdíj. II. CSATORNÁZÁS, amit a pályázat tematikája miatt nem részletezünk de kiemeljük, hogy nálunk csupán az 1980-as évektől elfogadott tavas és öntözéses szennyvízkezeléseket már akkor támogatóan és szakszerűen tárgyalja. A II.sz. főnyomócső vezeték folytatása . Műszaki leírás. Ez a nagy számú trianoni menekült miskolci letelepülése, és a gazdasági fejlődés (magyar gazdasági csoda!) nyomán növekvő vízfogyasztás miatt vált szükségessé. E munka geológiailag kiemelkedő része, hogy az avasi medencéhez, a Dudujkától (mai Egyetemváros mellől) kiindulva, egy 700 m hosszú csőalagutat hajtottak ki a helyenként omlékony kőzetben, ami azután fontos szerephez jutott a szállító kapacitás jelentős növelésénél az 1980-as évek végén. Ebből a tervből fennmaradt az ajánlati költségvetés, ami ugyan csak 4 tételből áll, de bőséges, mindenre kiterjedő műveleti leírásokkal, „Pazár István okl. g. mérnök, vízmű igazgató” aláírásával és beleírásaival. Az aláírás idézését azért tartjuk fontosnak, mivel manapság a vízszolgáltató cégek igazgatói aláírásában a mérnöki végzettség nem szerepel. (Sokszor nincs is!) E csoportba sorolt kéziratok értékes darabja a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1932 évi pályadíj odaítélő kétoldalas, „nagy pecséttel” ellátott döntése. Az első díjat az Általa készített „Magyarság” jeligéjű pályamunkának ítélték, amely a települési vízellátás: vízbeszerzési, vízszükségleti, vízhálózati, vízdíj, a vízvezeték és csatornázás összefüggéseinek kérdéseit, továbbá a síkvidéki városok csatornázásának fejlődését, a megoldandó műszaki kérdéseket a levezetendő vizek mennyiségét és minőségét, a számbavehető csatornázási módszereket és a tisztításból nyert származékok elhelyezését, értékesítési kérdéseit ismerteti. A felsorolásból kitűnik Pazár István egyedülállóan széleskörű vízgazdálkodási tudása. E csoport utolsó, de szintén értékes darabja a Magyarország városai fontosabb közüzemeinek áttekintő ismertetése és helyszínrajza (20.ábra), amely a harmadik bécsi döntés utáni országhatárból következtetve 1941-ben, akár Pazár István nyugdíjba vonulásakor tartott mérnökegyleti búcsúelőadásához is készülhetett. Idevágó szakmai vonatkozása: bejelölte rajta a földgázterületeket. 15