A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Nagy László (BME): A Mirhó-gát története
viszont "egy értetlen esküdt és vízi tudományokban gyenge geometrának 1 relátiójára" tudatosan és önhatalmúlag vágták át. A túlparti Heves megyei földbirtokosok (és jobbágyaik) ugyanis úgy vélekedtek – vízmércék hiányában nem tudjuk megállapítani gondolkodásuk helyességét –, hogy a pusztító áradat a bal parti gát miatt önti el a jobb parti földjeiket, fenyegeti falvaikat. Újabb tíz éven keresztül ismét szabadon csatangolhatott a víz a tiszántúli erekben, huzamosan víz alatt tartván a laposokat. De a gátépítésben érdekelt kunság véleménye is megoszlott. A kevi tanács pl. 1780-ban testületileg foglalt állást a korábbi ártéri gazdálkodás mellett: „A víznek megtartásáért instálni kell, mivel a víz mindgyárt elmégyen, sok helyen alig vagyon térdig való víz, és ha ez a kevés árvíz nem lett volna, a militia számára szénát sem lehetett volna kaszálni, és barmaink most is egyedül ott élhetnek, ahol a víz a földeket megfutotta…” Azok a települések, viszont ahol a szántóföldi termelés jobban fejlődött, nehezen mondtak le az újonnan feltört területek hasznáról, de még a legelőkön sem. Súlyosan érintette a településeket az is, hogy a korábbi kb. 600 ölre nőtt hosszú, közösen épített és védett Mirhógát helyett több ezer ölnyi helyi gátakat külön-külön kellett védekezniük. 1776-tól se vége se hossza az érdekeltek tiltakozásának és a gát helyreállítására irányuló kérvényeknek: „… a mostani őszi vetésünket és kaszáló rétjeinket nagyrészt a Tiszának árja elpusztítja – írják a dévaványaiak 1776 végén – mivel különben is, mind a Körösöknek, mind a Berettyónak árjai a mi határunkban ütközvén meg a Tiszának árját magán felül bocsáttyák….egy egész év kell mire a víz teljesen levonul….” A második Mirhó-gát A gát felsőbb helyen történt újjáépítését a „Hatkunság” (Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton és Túrkeve) 1785-1787-ben hajtotta végre, „közerővel”, Illéssy János nagykun kapitány vezetésével, a „vigyázó ingeniur” és minden helységből két-két molnár irányításával. A végzett munkákról összesítő nyilvántartás nincs, de az tudható, hogy Karcag 6501 gyalog- és 30196 szekeres, Madaras 1170 gyalog- és 611 szekeres, Kunhegyes pedig 1798 gyalog- és 1670 szekeres 2 napszámmal vett részt az építésben. A beépített földmennyiségről pedig a gát méretei adnak fogalmat: a felsőbb helyen újjáépült gát hossza már kb. 720 öl (1350 m), magassága a terepviszonyoktól függően 2,0-2,5 öl (3,8-4,75 m), talpszélessége 20 öl (38 m) 3 , koronaszélessége pedig 7-8 öl (13,3-15,1 m) 4 volt. A gátépítés iratanyagából megtudjuk, hogy a helységekre rótt öl-hányad a „dica” (rovás), az országgyűlés által megajánlott adó alapján állapították meg, s személyre is lebontották, oly módon, hogy végül is 1 Ft adó után 1 szekeres vagy 2 gyalognapszámot 5 kellett letölteni. Egy másik 1 Litzner János Heves megyei mérnökre gondoltak. 2 Ha elfogadjuk, hogy egy szekér egy nap alatt 10-szer fordult, és tudjuk, hogy a terhelhetősége ~350 kg volt, akkor egy szekér egy nap alatt 3500 kg földet épített be, ami körülbelül 2 m 3-t ad. A három város összesen kb. 32500 szekeres napszámot teljesített, vagyis mintegy 65000 m 3 föld került a gátba. Tekintettel arra, hogy a közerővel végzett munkáknál nem tépték szét magukat az emberek abban az időben sem, ez a gát térfogatánál a felső határnak becsülhető. Ugyanakkor, ha a gátméretekből indulunk ki lényegesen több talajra lett volna szükség. A 65000 m 3 egy a szélei felé laposodó gátnál a leírtaktól eltérően csak 10 méteres koronával, 1:2 rézsűhajlással csak mintegy átlagosan 3 méter magas gát építhető. 3 Ha igazak a méretek, 1:2,5 rézsűhajlás kellett, hogy legyen. Ez azért kicsit meglepő, mert még 100 évvel később sem volt a rézsűhajlás 1:2-nél laposabb. 4 Meglepően széles koronát írnak, az úttöltések sem voltak ilyen szélesek abban az időben. A Mirhó-gátnak, mely jelenleg közútként funkcionál jelenleg sincs ilyen koronaszélessége. 5 Ha a gátépítésben résztvevő szekeres és gyalognapszám figyelembe vételével határozzuk meg a gátépítés költségét az mintegy 42000 forintra adódik. Ez drága köbméterenkénti ár volt, 50 évvel később is csak fele ennyiért építtettek földmunkát. 2
