A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Horváth Vera (Duna Múzeum): A magyar hajózás ügye Gonda Béla munkásságában

kedvező visszhangja után 1893-ban - ekkor már a Lukács Béla vezette minisztériumban - rábízták a folyamhajózási ügyeket is és a Magyar Folyami és Tengerhajózás Részvénytársaság megalapítása körüli feladatokat. Politikai és jogi feltételeit biztosító törvényjavaslatot készített elő és próbálta a bankoknál az anyagi hátterét is előteremteni. Mindeközben fáradhatatlanul, lelkesedéssel végezte, irányította a Vaskapu-szabályozásását, mint központi állami felügyelő. Kezdettől fogva részt vett a munkálatokban. Nemzetközi kapcsolatainak révén minden információ a tulajdonában volt, rendszeresen tájékoztatta a kormányt, a nemzetközi szervezeteket és a hazai közvéleményt is. A csatorna átadására és a millenniumi ünnepségekre elkészítette korábban írt dolgozatának bővített kiadását. A Vaskapu-szabályozásban érdekelt országok nyelvére lefordították, és díszkötésben ajándékozták az uralkodóiknak. A Vaskapu-szabályozás iránti nemzetközi érdeklődést bizonyítja, hogy Gonda Béla több külföldi elismerésben részesült. Még a millennium évben írói vénáját egy másik műfajban, az életrajzírásban is megcsillogtatta. A Vaskapu és a Tisza-szabályozás nagy mérnökének állított emléket a „Vásárhelyi Pál élete és művei” című munkájában. A kiváló szakembert így méltatta: ”nemcsak úttörő munkáival, hanem önálló felfogásával sokban megelőzte korát.”

10 Hazautazott a Vaskapu ünnepélyes átadásáról, és újabb feladatokkal látták el a minisztériumban. 1897-ben több külföldi folyamkikötő tanulmányozása után Lukács Béla kérésére a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötő terveinek elkészítéséhez adta tudását. Több éven keresztül dolgozott rajta. Míg 1907-ben elkészült teljesen, melyet a Magyar Mérnök- és Építész-egylet közlönyének különlenyomatban a nyilvánosság számára is bemutatott.

11 „Sürgősen kell gondoskodnunk oly mesterséges vízi utak létesítéséről, melyek Budapestet a Tisza és mellékfolyóik völgyével minél közelebbi összeköttetésbe hozzák ezáltal az ország fővárosát az itt létesítendő nagyobb szabású kereskedelmi kikötő segélyével – (…) – a magyarországi vízi forgalom s a gabona- és terménykereskedelem góczpontjává tegye.”

12 A kikötő kivitelezését azonban a politika meghiúsította. „Ha a Bánffy-kormány még egy évig uralmon van, a kikötő már régen ki volna építve s azóta Budapest Kelet és Nyugat forgalmának hatalmas gócpontjává fejlődhetett volna.”

13 A tervek többszöri átdolgozása és a világháború után csak 1928 októberére készült el, de egy sokkal szerényebb változatban, mint ahogy az első tervezők gondolták.

14 Nagyívű céljai miatt nem véletlen, hogy 1897-ben megbízták a Duna–Tisza csatorna előmunkálataival is, de mint már többször is a történelem során ekkor sem valósult meg. A bizalmat, amit a minisztériuma mutatott felé, jelzi, hogy kinevezték az Országos Vízügyi Tanács tagjává. 1900-ban a párizsi nemzetközi kiállítás munkálataiban és a hajózási kongresszuson vett részt, majd Düsseldorfban, Hágában és Milánóban, a Hajnal Antal által tervezett fiumei kikötő tovább fejlesztési-korszerűsítési tervéhez 1905-ben látott hozzá. Az élete folyamán összegyűjtött gazdag ismeretanyaggal állt a mindenkori miniszter rendelkezésére. A közpályán való szereplése során egyre közelebb került a magyar hajózás ügyéhez, és 1898-ban ebben a témában szaklapot is indított „A Magyar hajózás” címmel. Kezdőlapján e sorokkal fogalmazta meg célkitűzéseiket: „A MAGYAR HAJÓZÁS tájékoztatni kívánja a magyar közönséget a folyó-, csatorna és tóhajózás, valamint a kereskedelmi és haditengerészet terén bel- s külföldön felmerülő összes fontosabb közérdekű kérdésekről. Ennek megfelelőleg szakszerűleg foglalkozik a folyami és tengeri hajózásra vonatkozó s azzal kapcsolatos (…) kérdésekkel (...)”

15 A témában ugyanezzel a címmel megjelentetett egy terjedelmes technikatörténeti monográfiát. Minisztériumi pályafutását 62 évesen, 1913-ban zárta le. A közpályáját befejezte, de nem vonult vissza teljesen, hanem tehetségét tudását a továbbiakban egy olyan ügynek szentelte, amely a 10 Dr. Koch Nándor (szerk.) i.m. 59. 11 Gonda Béla: A Budapesti Kereskedelmi Kikötő. Budapest, 1908. 12 Gonda Béla: Előterjesztés a budapesti kereskedelmi kikötő létesítéséről és a magyar vízút hálózat fejlesztéséről. Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum 28.69.20 13 Gonda Béla: A budapesti kereskedelmi kikötő. Budapest Hírlap 1919/148. 6. 14 Beke Margit: Tervezték, átdolgozták – ma s a régi! Vízgazdálkodás. 1979/1. 28. 15 Gonda Béla (szerk.) Magyar Hajózás. Belhajózási és tengerészeti szemle. Budapest. 1914. 3