A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Horváth Vera (Duna Múzeum): A magyar hajózás ügye Gonda Béla munkásságában

A hosszúra nyúlt nyári gyakorlata után visszatért Budapestre, ahol folytatta felsőfokú tanulmányait. Képességeivel és a gyakorlat során elsajátított tapasztalataival könnyen szívta magába az egyetemi professzorok magyarázatait. Tanulmányai befejeztével, a magyaróvári akadémián töltött el egy évet, ahol már nem csak hallgatóként, hanem a belvízrendezések és folyószabályozások tanáraként is jelen volt. Hazatérve Budapestre, egy megbízás várta a hazai belvízszabályok és földöntözések tanulmányozására. Ez időre szakíró tevékenysége is még inkább megerősödött. Mérnök-kollégáinak és magának is publikációs teret biztosítva elindította a „Gazdasági Mérnök” című szaklapot, amelyet egészen 1902-ig szerkesztett is. A folyóirat elsősorban a földöntözés, csatornázás és folyószabályozás témaköreiben adott tájékoztatást olvasóinak. A lap elismertségét példázza, hogy az 1848/1849-es szabadságharc után felszámolt, majd az 1870-es évek végén újjászerveződő Tiszavölgyi Társulat hivatalos lapja lett. A Társulat újjászervezésében Gonda Béla is kivette részét, sőt a lap a tiszai árvízi katasztrófák után a folyószabályozás befejezésében is fontos szerepet játszott.

7 Az 1879-es szegedi árvíz személyesen nem érintette Gonda Bélát, de az egy évvel korábbi Szinva patak áradása igen. 1878-ban édesanyjának miskolci házát elmosta a mindössze 30 km hosszú patak felhőszakadásból összegyűlt vize, és édesanyja több rokonnal együtt nem élte túl a tragédiát. Így sajnos nem láthatta fia kiemelkedő pályáját, ami ezekben az években kezdődött. Gonda Béla – kortársai szerint – vérbeli pedagógus és előadó is volt. „Világos és egyszerű magyarázataival nyomban megnyerte a hallgatóságot. Végtelen finom, de mégis határozott és igazságos modorával pedig tanítványai szívét.”

8 Oktatói munkásságát a Műegyetem magántanáraként kezdte, majd két év múlva 1880-ban az újonnan felállított felső ipari iskolában megbízták a mértan és földtan tanításával. A budapesti kereskedelmi akadémián, mint gazdaságpolitikus, a nemzetgazdaságtan és a pénzügytan tanára, és végül a közlekedésügyi tanfolyam igazgatója lett. A tanítás mellett azonban vágyott arra, hogy a mérnöki gyakorlatban is hasznosítsa szaktudását. Tehetségét, munkabírását hamar felismerték, és 1882-ben történt a nagy fordulópont életében, mikor a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárától meghívást kapott főmérnöki feladatok ellátására. Pályája töretlenül ívelt felfelé, rövidesen a frissen alakult Kereskedelemügyi Minisztériumban találta magát, Baross Gábor miniszter mellett. A vasminiszter történelmi érdemeket szerzett a magyar közlekedés ügyében. A vízi közlekedést és forgalmat intézkedései nagyban segítették, amelynek megvalósításához kiváló szakemberre, segítőre és bizalmasra talált Gonda Bélában. A vasminiszter már 1889-ben rábízta a Vaskapuszabályozási és kikötőépítési ügyeinek előadói tisztségét. A Baross Gábor mellett töltött néhány éve elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megismerje gondolkodását, terveit és fejlesztési koncepcióit. A miniszter váratlan halála után a minisztériumban őt tartották legalkalmasabbnak, hogy az egykori terveket tovább vigye. Az újonnan kinevezett főmérnököt rövidesen külföldi tanulmányutakra küldték. Így volt alkalma például a Rajnán végzett sziklarepesztések tanulmányozására. Utazásai során szerzett ismereteinek és kapcsolatainak köszönhetően felkérték a nemzetközi hajózási kongresszusok állandó hazai képviselőjének. Első ilyen alkalom 1892-ben volt Párizsban. Az előkészítő bizottságtól felkérést kapott, hogy írjon egy dolgozatot a kongresszus részére az akkori Al-Duna szabályozási munkálatairól. „Ismervén ezeknek a kongresszusok technikai magas színvonalát s tudván azt, hogy azokon a világ legkiválóbb vízépítészeti és hajózási szakférfiai vesznek részt: nem mertem vállalkozni, hogy (…) ily rövid idő alatt a kongresszus magas színvonalának megfelelő tudományos dolgozatot összeállítsak.”

9 A megtisztelő felhívásnak eleget téve azonban elküldte egy korábban tartott, szavai szerint „laikusok” számára készített, előadását a Vaskapu-szabályozásról, amelyet a szerző nagy meglepetésére a legjelesebbként emelt ki a kongresszus elnöke, majd számos kitüntetésben is részesült. Az ott elhangzott dolgozat igen 7 P. Károlyi Zsigmond: Gonda Béla halálnak 50. évfordulójára. (1851-1933) Magyar Környeztvédelmi és Vízügyi Múzeum ltsz. 28.69.72 8 Dr Koch Nándor (szerk.) i.m. 60. 9 Gonda Béla 1930 i.m. 221. 2