A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Fázold Ádám (ÉVIZIG): Környezetvédelem alakulása Borsod megyében, különös tekintettel a vízminőségvédelemre

területére naponta 194,2 tonna szilárd szennyezés hullt. Ez azt jelentette, hogy naponta 1 km

2re kb. 0,85 tonna pernye és hamu, illetve másodpercenként 10 g szilárd szennyező anyag ülepedett le. A levegő szennyezettségi vizsgálatainkat a meteorológiai tényezőkkel összefüggésben is vizsgáltuk, és eredményeinket már a város fejlesztéseinél és rendezési terveinél figyelembe vették. Tiszaújváros (akkoriban Leninváros) építésénél már a város kialakítása, építése előtt vizsgáltuk a Tiszapalkonyai Erőmű szennyező hatását. A Jakucs által feltárt Béke-barlangban gyógytherápiás szempontból végeztünk mikroklimatikus vizsgálatokat az 1959-66 közötti években. [2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10] A KÖJÁL-okban elsősorban települései, környezet-egészségügyi szempontból végzett levegővizsgálatokban változást hozott a 11/1973. (IV.18.) ÉVM rendelet, mely létrehozta a levegőtisztaság-védelmi mérőcsoportot az ipari emissziók mérésére. Az 1988-tól történt különböző szervezeti változások és jogszabályok vezettek el a korszerű, ma már automatikus mérőrendszerek korához. Vízvizsgálatok A rendszeresen ellenőrzött, jogilag is szabályozott, kötelező vízvizsgálatok időszaka 1954-ben kiépült KÖJÁL laboratóriumokban kezdődött 1955-ben Borsod megyében. Ez az úgynevezett közkutak rendszeres, kötelező vizsgálatát jelentette és az akkori Magyar Szabvány ivóvíz minősítése alapján a jó ivóvíz érdekében a település vezetőinek kellett az intézkedéseket megtenni. Rendszeresen ellenőriztük a vízműveket és a szolgáltatott víz minőségét. A parti szűrésű vízmű kutaknál a felszíni vízfolyást a vízminőségre gyakorolt hatás szempontjából vizsgáltuk. Szennyvíztisztítás terén a kommunális szennyvíztisztítók tisztítási hatásfokát, az elfolyó szennyvíz minőségét és a berendezések üzemelését ellenőriztük. A tavak tekintetében komplex higiénés vizsgálatokat a környezetfejlesztés és hasznosíthatóság szempontjából az OKI (Országos Közegészségügyi Intézet) munkatársával közösen végeztük, akivel a tudományos kutatási szempontból végzett mesterséges talajvízdúsítás és oxidációs árkos szennyvíztisztítási vizsgálatainknál is együttműködtünk. Kutak Hazánkban 1957-ben az ország lakosságának csak a 29%-a részesült vezetékes vízellátásban és a lakosság 71%-a csak ásott és fúrt kutakkal volt ellátva. A falusi vízellátás (ahol a lakosság 60%-a élt) az 1950-es évek második felében az alábbiak szerint oszlott meg: [11] Központi vízműről 2% Törpe vízműről 8% Közkútról 30% Magánkútról 60% Borsod megyében a nyilvántartott kutak száma 1958-ban 1772 db volt. Az 1958-59 években végzett vizsgálatokról már 1959-ben a Hygienikusok Konferenciáján beszámoltunk, mely bizonyította, hogy a megyénkben az országos átlagnál is rosszabb a jó ivóvízzel való ellátottság. (1. ábra) 2