A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Fázold Ádám (ÉVIZIG): Környezetvédelem alakulása Borsod megyében, különös tekintettel a vízminőségvédelemre

1. ábra A vizsgált kutakból csak 300 kút (16,9%) volt kémiai és bakteriológiai szempontból egyaránt kifogástalan, melyet lakosságra átszámítva azt jelentette, hogy 150.000 fő volt a kifogástalan ivóvizű kúttal ellátottak száma. A többi kút különböző komponensek alapján kifogás alá esett, melyből 491 (27,7%) nem javítható minőségű volt [12]. Ebben az időszakban a fejlődés és megoldás szempontjából a lehetőséget a törpe vízművek és regionális vízmű létesítésében határozták meg. A csatornázottság még rosszabb arányokat mutatott. Országosan a lakosság 20%-a élt csatornázott területen és ezen belül 18 városnak nem is volt csatornahálózata. Vízművek A vízművek ellenőrzése, a kutak és a szolgáltatott víz minőségének vizsgálata szintén a feladataink körébe tartozott, mely mindig helyszíni ellenőrzéssel összekötött vizsgálatot jelentett. Csak a vízvezeték-hálózat ellenőrzése szempontjából vett mintákat végezték a közegészségügyi ellenőrök, összekapcsolva a szabad klór vizsgálatával. Ez csak Miskolc város ivóvízhálózatának ellenőrzése szempontjából az 1960-as évek elején évente több mint 1400 beküldött vízminta vizsgálatát jelentette. [13] (Miskolc város vízellátás problémáit az MHT Miskolci, majd Borsodi Csoportja, később Borsodi Területi Szervezete számos ankéton, tudományos üléseken tárgyalta, melynek története önmagában külön folyamat napjainkban is.) Külön figyelmet és vizsgálatokat igényeltek a partiszűrésű kutakkal üzemelő vízművek, melyek vízminőségét a folyók árvizei befolyásolták. Ilyen eset történt 1963-ban, amikor a Sajó és a Bódva áradása következtében az árvíz elöntötte az edelényi, boldvai, borsodsziráki 3