A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Kovács József - Kiszely-Peres Bernadett (KÖRKÖVIZIG) - Szalai József (VITUKI): Periódusos jelenségek a Tiszántúl alacsonyabb tengerszint feletti magasságú térszínein létesített talajvízszint-észlelő kutak mérési adatsoraiban

A következő lépés annak megállapítása, hogy melyik trendfüggvény eltávolítása után kapjuk a legpontosabb eredményt. A cél elérése érdekében, korreláció számítására került sor a periódushosszakra, a trendlevétel függvényében. Az eredményt az 2. táblázat mutatja, melyből kitűnik, hogy vizsgált terület idősoraira a 2. és a 3. fokú polinomok alkalmazásával kapott maradékokra becsült periódusok adták a legjobb egyezést. Az eredmény ismeretében a továbbiakban a 2. és a 3. fokú polinomok maradékaira becsült periódus hosszakat, mint kutatási eredményeket célszerű további feladatok meghatározásánál figyelembe venni. 2. táblázat. Periódushosszak korrelációja a trendlevétel függvényében 6. A talajvízjárás periódusos jellemzőinek vizsgálata a korábbi időszakokban Szakirodalmi feltárásaink alapján megállapítható volt, hogy a talajvízszint-ingadozások periodicitásának vizsgálata az 1950-es években kezdődött Magyarországon. Ebben az időszakban a rendelkezésre álló adatsorok hossza és az alkalmazható vizsgálati módszerek elsősorban a szinte valamennyi észlelőkút vízjárásában megjelenő egy éves ciklus vizsgálatára volt lehetőség. Ubell K. (1953) az idősorokban szokványosan megjelenő 1 éves ciklust a téli félévben lezajló beszivárgási folyamatokkal magyarázta. A vizsgálataihoz 17 észlelőkút 18 év (1935-1952) hosszúságú adatsorát használta fel. Rámutatott, hogy a beszivárgás kezdeti időpontja jelentős területi eltéréseket mutat. Egyes észlelőkutak környezetében már októberben, más térségekben pedig esetleg jóval később kezdődik a talajvízkészlet utánpótlódását biztosító beszivárgási folyamat. Ami természetesen nem független a talajvíztükör terep alatti mélységétől. Véleménye szerint a talajvízszintek alakulásában a vertikális vízmozgásnak van meghatározó szerepe, a horizontális áramlásokból származó készlet nem számottevő. Tanulmányában részletesen ismerteti a beszivárgás folyamatát, felhívja a figyelmet az eltérő talajféleségekben lezajló beszivárgási események sajátosságaira is, valamint arra, hogy a talajvíztartóban lezajló folyamatok felismeréséhez, megértéséhez „az egyes rétegek elhelyezkedésének és tulajdonságainak megállapítására a legrészletesebb talajfizikai vizsgálatokat kell végezni” (p. 468.). A talajvízjárást jellemző hosszabb periódusokat Rónai A. (1956, 1961) is nevesített, kiemelten az alföldi, és más talajvízszint-észlelő kutakban egységesen jelentkező 14-17 éves ciklusokat, amelyek kimutatására az éves vízjáték kisimításával (mozgóátlagolással) nyert, ún. vízjárási jelleggörbék adtak lehetőséget. Egy később megjelent tanulmányában Rónai A. (1985) 14-16, valamint 28-30 éves periódusok meghatározásáról számolt be. A talajvízjárás periódusainak meghatározása autokorrelációs eljárással is lehetséges. Összesen 24 észlelőkút esetében az 1939-1972 időszak mérési adataiból számított havi középértékek alapján Rétháti L. (1977) autokorrelációs függvény felhasználásával határozott meg 12-14 és 25-26 éves hidrológiai periódus-hosszakat. Véleménye szerint – a 26 éves periódusidő alapján – 1993 körül várhatók igen magas vízállások. A tényadatok ismeretében a becslés jósága igazolható, ugyanis 1995-1996-ban számottevő talajvízszint-emelkedés alakult ki, illetve olyan térségekben is trendforduló következett be, mint a Duna-Tisza köze hátsági, talajvízszint-süllyedéssel leginkább érintett térszínei. 11