A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

8. szekció: A balneotechnika időszerű kérdései - Tósné Lukács Judit (PRAXIS "PRO AQUA" Kft.): A Balfi ásványvízelőfordulás új földtani koncepciója és védettsége

4 E fiatal üledékes takaró alól, más helyen is a felszínre bújnak a kristályos kőzetek, így a

Harkai-csúcson, a Kő-hegyen, a Halász-kunyhó környékén és a Réti-bércen. Az alaphegység szerkezetében a gneisz található meg nagyobb tömegben, de jelentős

kőzetalkotók a fillitek-csillámpalák, kvarcitok. A későbbi földtörténeti korszakokban a külső erők pusztították a hegység kiemelkedő kőzeteit

és alakították ki azt a felszínt, amelyre jelentős üledék hiánnyal, a középső miocén helvéti

emeletében laza törmelékes összletek települtek. Sopron környékén a helvéti emeletben először szárazföldi, folyóvízi és édesvízi üledékek

rakódtak le. Brennberg környékén a lassan süllyedő medencében homokos-agyagos üledékeken mocsaras láp fejlődött ki, amelyek növényzetéből barnakőszéntelep keletkezett. Itt a telepes rétegcsoportra 300 - 600 méter vastag folyóvízi durva kavicsos összlet települt. A

kavicsok anyaga az Alpok kristályos kőzeteinek durva törmelékéből áll. Az összlet felső

részében kristályos mészkő, és triász mészkő kavicsok is találhatók. A helvéti emelet végén a terület süllyedése megindult és megkezdődött a tenger

előrenyomulása. A torton időből agyag, agyagmárga, mészmárga, homokos-agyag, homokkő 150 - 300 méteres vastagsága jelzi a tengerelöntést. Legjellegzetesebb tengermedence képződménye a

slír - jellegű bádeni agyag. A tortonai tenger part menti kőzete a tömöttebb — lazább

szerkezetű durva mészkő, a lajta mészkő, amelyet a Fertőrákosi kőfejtőben száz méternél is

nagyobb vastagságban tártak fel. A lajta mészkő lerakódása után a szigettenger sekélyebbé vált, amelyet már a szarmata korban

keletkezett part menti homokos, meszes - kavicsos képződmények jelenléte is bizonyít. A

szigettenger medencéjébe az Alpok felől érkező hatalmas folyó szállította a kavicsos - homokos hordalékot. A miocén végén a terület szárazulattá vált. A pliocén - pannon üledékek homokos, agyagos

előfordulásai kelet felé a Kisalföld medenceüledékeiben vastagodnak ki. Tovább folytatódik

az Alpok felől a törmelék lehordás, amely deltaszerű lerakódásokban találhatók meg az

üledék sorokban. A pleisztocénben is főként kavics az üledék. A kor jellegzetes képződménye a lösz, csak a

szubrégió keleti szélén, kisebb foltokban található meg. A holocén főként a Fertő-tó lapos - mocsaras üledékei és a folyóvizek ártéri lerakódásai. (A

Fertőmelléki földtani táj földtani térképe – 11. melléklet) Ebben a földtani környezetben foglalja el helyét a Balfi ásványvíz előfordulás, a Fertő melléki

— dombság DK-i, az Ikva - patak és a Fertő — tó közötti területen, a kiemelkedéseket

jelentő, Kőhalmi-hegy, az Új-hegy és a Gomba-hegy keleti előterében. (5. melléklet) A szűk terület legidősebb képződményei, a magas pontokon felszínre bukkanó Soproni

Kristályospala Formációcsoport kőzetei, a gneisz, a biotit-, és amfibolit pala. A paleozoós képződményekre települve a miocén legidősebb képződménye a kristályos

kibúvások peremén, foltokban, néhány méter vastagságban előforduló, a középső miocénben

felhalmozódott, folyóvíz által szállított, csökkentsósvízi, rosszul osztályozott kavics,

konglomerátum, homok és márga rétegekből álló Ligeterdői Kavics Formáció. A középső — felső miocén, bádeni képződmények, már 70 — 200 méter vastagságban, regionális

elterjedésűek a területen. Az alsó szakasza nyíltvízi márga kifejlődésű, majd a felszín felé

haladva egyre homokosabb lesz, homokkövessé - aleuritossá válik.