A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Tolnai Béla (TOVA-Partner Kft.) - Reichart Olivér (SZIE): A ivóvíz stabilitásának egy lehetséges mérőszáma
14 A t* idő tulajdonképpen a klórnak a fertőtlenítési hatás kifejtéséhez rendelkezésre álló reakció ideje. Az elégséges és egyben szükséges mértéket a tapasztalatra hagyatkozva CT >= 6 (mg∙L-1 min) értékében jelölik meg. [2] (Ha CT = C Cl t* az adagolt klórra vonatkozik, úgy CT >= 15 (mg∙L-1 min) a tapasztalati számérték) [11]. A CT = C Cl,maradék t* kifejezést a fertőtlenítés hatásfokának is neveznek. A CT érték tulajdonképpen egy adott mértékű pusztulást előidéző mérőszám, amelynek elméleti hátterét a 2.2.6 fejezetben találjuk. Következtetés: A stabilitás annál nagyobb, minél nagyobb a CT és a szaporodás mértékének aránya. CT növelése korlátokba ütközik, mivel a klóradagolás mértékének és (így a maradékklór értéknek) határértéke van. t* avagy a klóradagolás helyének megválasztásában is lehetnek kötöttségek. A szaporodás mértékének csökkentéséhez a tápanyagmennyiségét kell csökkenteni. Mesterséges víztisztítás egyik fokmérője kellene, hogy legyen, hogy van-e a technológiai láncban biológiai fokozat. A hálózat méretezésével a tartózkodási időt befolyásolhatjuk, azaz a stabilitás érdekében csökkenthetjük. A 0,5-1 m/s átlagos hálózati sebességtartomány mind az energetikai, mind a mikrobiológiai elvárásoknak megfelelő érték. A nagyon kicsi vízsebesség biológiai szempontból káros - van elegendő idő az elszaporodásra -, a nagyon nagy víz sebesség viszont nagy hidraulikai veszteséggel jár és megdrágítja a szivattyúzást. 2.3.4. rH értelmezése A partiszűrés modellezésénél [9] a tápanyag lebontás mértéke egyebek mellett a környezet redoxpontálciálja (E h ), a pH és a hőmérséklet függvényeként határozható meg. E három jellemző segítségével definiálható, ill. levezethető az ún. rH összefüggés [7]: 2 2 ln10 h FE rHpH RT (30) ahol F Faraday állandó R egyetemes gázállandó T abszolút hőmérséklet A mikroorganizmusok szaporodásának oxigénigényét a víz oxigén-koncentrációjával szoros kapcsolatban lévő rH-ban mérik. Ennek megfelelően Jacob szerint a következő tartományok léteznek: Aerob mikroorganizmusok: rH > 14 Mikroaerofil mikroorganizmusok: 7,4 < rH < 14 Anaerob mikroorganizmusok: rH < 7,4 A patogén mikroorganizmusok döntő többsége az aerob tartományban képes szaporodni, amelyet az ún Vincent diagramon követhetünk nyomon.
