A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Szabó Éva - Csengeri Tamás (FETIKÖVIZIG): Vízbázisvédelmi feladatok a magyar-ukrán határtérségben

4 4. ábra. Alsó- és felső pleisztocén kavicsos üledékek elterjedése az Alföldön (Szerkesztette: Dr. Urbancsek János) Az ismertetett paleohidrográfia a negyedkor és az óholocén határán lényegesen megváltozott.

Az Északi Középhegység előterének és a Beregi síkságnak a lezökkenése következtében a

Tisza elhagyta korábbi útvonalát és a Nyírség északnyugati részének megkerülésével

átcsapott az északalföldi süllyedékbe. A megváltozott lejtési viszonyokat követte a Szamos is,

és így az Ér szerkezeti árok vízfolyás nélkül maradt. Földtani jellemzés A medence aljzatra harmadidőszaki vulkanitok – miocén riolittufák települnek helyenként

nagy vastagságban (600 – 800 m-től 2000 m-nél nagyobb mélységig követhetők). A miocén végén a terület szárazra emelkedett, majd a pannóniai időszak elején intenzív

süllyedés kezdődött, aminek eredményeképpen elsősorban mélyvízi jellegű agyagmárgák

rakódtak le a területen. Az alsó pannóniai időszak végén már inkább homokok, homokkövek

rakódtak le a márgák fölé. A felső-pannon folyamán az agyagmárgát agyag váltja fel, és egyre gyakrabban fordulnak elő

homok rétegek. Erre települnek a helyenként nagy vastagságú levantei (felső – pliocén) képződmények. A levantei agyag, agyagos homok és homok rétegek váltakozásából, helyenként tufás lignites

képződményekből álló rétegösszlet vastagsága egyébként változó, sok esetben aránylag kis

vastagságban van jelen, másutt hiányzik. A Gelénes – I alapfúrásban 137,2 m vastagságú, míg

a Beregdaróci kutatófúrás rétegsorából hiányzik. Felettük települnek a pleisztocén üledékek, melyek túlnyomórészt agyagos

fedőképződményekből, homokos agyag, homok rétegekből, s döntően a Kárpátok hegység

előtéri törmelékkúp sorának durva szemű anyagából (kavics, kavicsos homok) épülnek fel és

csak gyenge rétegzettséget mutatnak.