A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Szabó Éva - Csengeri Tamás (FETIKÖVIZIG): Vízbázisvédelmi feladatok a magyar-ukrán határtérségben

3 körzetét leszámítva a vertikális felszabdaltság kicsi (átlagos relatív relief 1,5 m/km

2

). A horizontálisan jól szabdalt felszín enyhén Ny-ÉNy-nak lejt. A monoton felszínen az elhagyott

medrek, morotvák labirintusa figyelhető meg. Nagy részüket a Tisza hagyta hátra. A

síkságból néhány helyen kisebb (pleisztocén) futóhomoksziget emelkedik ki. Ukrán oldalon a terep egyenletes, enyhén hullámos, a folyóvölgyi bevágódások jelentéktelen

3-10 m-es terepszint változást eredményeznek. A síkság abszolút terepszint magassága 102140 m között változik. A legalacsonyabb terepszintek a terület DNy-i részén, a legnagyobb

terepmagasságok pedig az É-i részen, Beregújfalu térségében vannak. A Beregszászi-Bégányi

hegységelőtéri rész legmagasabb kiemelkedése a 365 m magasságú Muzsalyi hegy. Ősföldrajzi viszonyok Sümeghy J. és Somogyi S. vizsgálatai alapján az alsó pleisztocén kori folyóhálózat jelentősen

eltért a jelenkoritól (3. ábra). A terület fő vízgyűjtője az Ér folyam, amelyhez É-i irányból

számos mellékfolyó: Tapoly, Ondova, Laborca, Ung, Latorca, Borsava, Tisza csatlakozik. A

folyók lerakott durvatörmelékes kavics törmelékkúpjai egymás mellett, egymással átfedésben

bonyolult rendszerben helyezkednek el (4. ábra). Ez a durvatörmelékes üledék rendszer folytatódik ukrán területen. A kavicstest kiékelődési

határa É-i irányban 40, K-i irányban 50-55 km, a kifejlődés határát vetőrendszerek képezik,

ami miatt a nagyvastagságú kavicsos üledék hirtelen szűnik meg, nem pedig elagyagosodva,

mint a magyarországi területrészeken. 3. ábra. Alsópleisztocén-kori folyóhálózat vázlata (Urbancsek J. szerkesztésében)