A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Sághiné Juhász Ildikó (DDKÖVIZIG): Távlati Vízbázisok a Dráva mentén

2  A vízbázisok bemutatása térképen  Általános földtani, hidrogeológiai jellemzés ÁLTALÁNOS FÖLDTANI, HIDROGEOLÓGIAI JELLEMZÉS A víztest K-Ny-i irányban maximum 100 km, É-D-i irányban mintegy 60 km kiterjedésű;

legdélibb települése Darány, a legészakibb Nemeskisfalud. Nyugaton a Mura-Dráva

összefolyásánál az országhatár (Belezna–Gyékényes), délen a Dráva ártéri területe határolja

le, míg K-en határa megközelítőleg a pleisztocén folyóvízi és szélfújta homok határát követi. A terület dombsági morfológiájú, nyugati részén a Dráva síkjára ereszkedik le. Középső

részén a Marcali–Barcs közötti homokterületen egykori futóhomok dűnék és kifúvásos

laposok váltakoznak, helyenként pangó vizes és mocsaras területeket is találunk rajta. A víztest felső néhány 100 m-e vízkutató fúrásokkal elég jól feltárt, így viszonylag jól

ismertnek tekinthető. A mélyebb medenceterületek egy részét szénhidrogén-kutató fúrások

harántolták, így erre vonatkozóan megbízható adataink vannak. A medencealjzatot viszonylag

kevés fúrás érte el, s ezek változatos kőzet-összetételű képződményeket hoztak felszínre, így a

medencealjzatra vonatkozó ismereteink mozaikosak. A kutatási terület tájföldrajzi értelemben, döntő mértékben az Alföld, Ny-i sarkán a

Dunántúli-dombság nagytájak része. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete által kiadott

1:500 000-es Magyarország geomorfológiai és tájbeosztási térképe (Pécsi et al. 1980) a

Dráva-völgy térségét a talán ismertebb Dráva-mellék elnevezés helyett Drávamenti-síkság

néven határolja le (2. ábra)