A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Sághiné Juhász Ildikó (DDKÖVIZIG): Távlati Vízbázisok a Dráva mentén
3 1. Földtani leírás A terület déli részén a medencealjzatban paleozóos képződményeket ismerünk. Néhány fúrásban a Babócsai Komplexumhoz tartozó gneiszt és csillámpalát értek el, vastagságára vonatkozóan nincsen adatunk; a legvastagabb csillámpalát a Darány-Nyugat-2 fúrásban harántolták (125 m). A terület nagy részén a medencealjzatot a Mórágyi Gránit Formáció különböző kőzetei adják; a gránit, granodiorit, monzonit stb. kőzettípusokat a szénhidrogénkutató fúrások érték el. Szulok, Homokszentgyörgy, Darány térségében a felső-karbon Tésenyi Homokkő Formáció konglomerátum, homokkő, aleurolit, agyagpala rétegei ismertek, vastagságuk helyenként eléri a 300-400 m-t. Fekvőjét a területen nem ismerjük, mivel egyik fúrás sem fúrta át. Mezozóos képződményt csak a terület nyugati részén értek el a medencealjzatban. A Gyékényes–I. fúrásban elért, 23 m vastagságban harántolt, kovás, homokos, mészkőtörmelékes aleurolitot Gyékényesi Formáció néven különítik el a máshonnan ismert felső-kréta képződményektől. Viszonya a medencealjzat egyéb üledékeivel nem tisztázott. A jelentős, helyenként a 3000 m-t is meghaladó vastagságú medencekitöltő üledéksor jelenlegi ismereteink szerint a miocént képviseli. Legidősebb képződménye a durva törmelékes, főként konglomerátumból, kavicsból, tarka agyagból álló Szászvári Formáció, melynek a területen ismert vastagsága eléri a 650 m-t, de feltételezhetően helyenként még ennél is vastagabb lehet. Helyenként ebbe a szárazföldi-folyóvízi üledéksorba települ be a Gyulakeszi Riolittufa néhány 10 m-t ritkán meghaladó vastagságban. A törmelékes, túlnyomórészt folyóvízi, helyenként lagúnás üledékképződés tovább folytatódott a középsőmiocénben, a Budafai Formáció homokkő, konglomerátum, aleurit, agyagmárga rétegei néhány 100 m vastagok, nagyjából az egész területen elterjedtek. A folyóvízi üledékek helyenként delta-üledékekbe mennek át, s a tengeri üledékképződés térszínein a Tekeresi Formáció slír üledékei vezetnek át a bádenibe, ahol a peremeken és a sekélyebb tengeri zátonyok felett a Lajtai Mészkő Formáció lithothamniumos mészköve képződött. A terület ÉK-i részén a medenceüledékek között néhány 100 m-es vastagságban a Mátrai Formációcsoport andezitje települ, agglomerátum és tufa rétegekkel váltakozva. Vastagsága 400 m körüli. A fedőjében, illetve a terület egyes részein a tovább folytatódó nyíltvízi üledékképződés a Szilágyi Agyagmárga Formáció kőzetlisztes agyagmárga-rétegeit hozta létre, melynek vastagsága akár 450 m is lehet. Bár egyes medencerészeken valószínű, hogy a szarmatában is folyt üledékképződés, erre vonatkozó adatunk nincsen. A felső-miocénben a medence feltöltődése folyt. Előbb az Endrődi Márga Formáció mészmárga, agyagmárga rétegei rakódtak le mintegy 300 m-es vastagságban, majd a Szolnoki Homokkő Formáció homokkő, aleurolit, agyagmárga váltakozásából álló turbidit eredetű rétegcsoportja következik. Ennek vastagsága néhány 100 m is lehet, de a víztest É-i és K-i széle felé kiékelődik. Víz alatti lejtőképződményként értelmezzük az Algyői Formáció sötétszürke,
