A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban
A járatok árvíz idején már kész utat jelentenek a betörő víznek, így célszerű azokat még árvízmentes időben megszűntetni, megakadályozni kialakulásukat. Lévén a vakond védett állat, elpusztítani nem szabad, így a károk megelőzésére maradt a riasztás. A múltban védettséget nem élvezett, így a gátőröknek ugyanúgy feladatuk volt irtani, pusztítani, mint az ürgét. Sokféle módszer ismert a riasztásukra manapság is, de sok van ami nem helyes és nem is környezetbarát közülük. Lehetséges megoldás a már említett petróleumos vagy terpentines rongy elhelyezése a járatokban, ami nem öli meg, csak elriasztja az állatokat. Törvényes megoldás a vakondűző fű ültetése is, viszont ez a gátak méretbeli kiterjedése miatt gyakorlatilag lehetetlen. Ha csak néhány vakondtúrás figyelhető meg, akkor az még nem jelent nagy gondot, viszont árvízkor fokozott figyelemmel kell lenni rájuk. Ha esetleg „tömegesen” jelentkezik vakondtúrás egy adott töltésszakaszon, akkor viszont célszerű riasztani az állatokat, mivel a túl sűrű járathálózat fokozott veszélyt jelenthet. Minden esetben fokozott figyelmet kell fordítani az ismerten vakond-járta szakaszokra, kisebb volumenű csatornák töltése esetében pedig mihamarabb elriasztani az állatot a helyszínről, mivel a kisebb méretű töltéstest kevésbé tud ellenállni. IV. Problémák kezelése, fejlesztési lehetőségek A fentiek megismerése után könnyű belátni, hogy összességében a mostani helyzet kompromisszumokat követel, nem felel meg a kihívásoknak, melyek napjainkban keletkeznek. Erre a fenti eseteken kívül több más múltbéli esemény is bizonyítékul szolgál. Sajnálatosan az elmúlt néhány évben szinte mindig hangos volt a sajtó a rekordméretű tiszai árvizektől, a gemenci vadállományt tizedelő dunai árhullámoktól, a helytelen felvidéki erdőhasználati módok hazai káros hatásaitól, valamint az is köztudott, hogy egyre csökken a vizes élőhelyek területaránya, ami kedvezőtlenül hat az élővilágra, mind botanikai, mind pedig zoológiai szempontból. A ma embere azzal szembesül, hogy a jelenlegi állapotok nem tarthatók, lépni, fejleszteni kell úgy, hogy az árvizek se okozzanak ekkora problémákat, valamint hogy az élővilág se szenvedjen károsodást, sőt segítsük azt. Felismerték a mai szakemberek, hogy eleink - ugyan a legjobb szándékkal – a folyószabályozások kivitelezésekor túl sok teret vettek el a folyóktól. Igaz ugyan, hogy akkoriban ők még nem tudhatták, hogy milyen állapotok lesznek napjainkban, de mára világossá vált a legtöbb ember számára, hogy igenis szükséges területeket visszaadni a folyóknak. Ennek nemcsak vízgazdálkodási előnye lennének, de az élővilág is stabilabbá válhatna, és ezen keresztül nemzeti kincsünk a vadállományunk is pozitív irányba fejlődhetne. V. Záró gondolatok A előzőekben egy számunkra érdekes téma különböző eseményeit, történéseit ismerhetjük meg, többnyire érdekes eseteken szemléltetve. Munkánkhoz sok időt kellett töltenünk terepen, sok emberrel találkoztunk, szerencsénk volt egy adott témát akár több különböző nézőpontot figyelembe véve is mérlegelni és rögzíteni. A terepi adatgyűjtés, fényképezések során sok érdekességet tapasztaltunk, lehetőségünk nyílt a gátakon dolgozó emberek, valamint hivatásos vadászok életébe betekinteni, és sok tanulságos dolgot lejegyezni. A gyűjtött adatok túlnyomó többsége a Tiszántúlról, főként a KÖTI-KÖVIZIG Szolnoki valamint Mezőtúri szakaszmérnökségének területéről származnak, de a
