A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban
megkérdezett szakemberek és saját véleményünk szerint is elmondható, hogy az ország más területein is hasonló problémákkal szembesülnek a vízgazdálkodásban dolgozók és vadgazdálkodók. Összességében elmondható, hogy a vízszabályozások eredményeként létrehozott vízgazdálkodási létesítmények, jelentősen megváltoztatták az érintett területeken az életfeltételeket, nemcsak az emberek számára, hanem a vad számára is. Egy merőben új vidékkép alakult ki. Igaz ugyan, hogy az átmenet viszonylagosan hosszú idő alatt ment végbe, de másfelől pedig meglehetősen hirtelen beavatkozásnak tűnhet mindez. A megváltozott körülményeket leggyorsabban talán az állatvilág valamint az emberek voltak képesek megszokni. Mindezek akklimatizálódásához néhány év elégnek mondható volt, míg a flóra csak több év, esetleg évtized után volt képes megfelelően átalakulni, hozzászokni. Bár véleményünk szerint ezek a folyamatok manapság sincsenek még lezárva, habár a folyószabályozások mára lezárultak. Napjainkban a Vásárhelyi-terv keretében ugyan ismételten beleavatkoznak folyóink életébe, de most egy teljesen más irányú beavatkozás figyelhető meg. Míg a múltszázadban és előtte területeket vettek el, most igyekeznek minél többet visszaadni a vizeknek. Az elmúlt évek hatalmas károkat okozó árvizei rávilágítottak a múltbéli cselekedetek viszonylagos helytelenségére és létjogosulttá tették a tervben megfogalmazottak mihamarabbi kivitelezését. Ésszerű víz-, vad-, valamint mező és erdőgazdálkodással csökkenthetjük a szélsőséges esetek gyakoriságát, közelíthetünk a hajdanán természetes állapotok felé, melyek optimalizálhatnák a vizes ökoszisztémák és élőhelyek egyensúlyát, hisz a természet előbb-utóbb, de mindig utat tör magának. Bízunk benne, hogy ez a dolgozat is rámutatott arra a tényre, hogy a jelenlegi állapotok nem megfelelőek, és mihamarabbi változtatásra van szükség. Ismét teret kell engednünk a folyók erejének, hogy ne kelljen azokat minden egyes árvíz idején szűk gátak közt leküzdeni, korántsem egyértelmű végkimenetellel! Már csak a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve is ésszerűbbnek mondható, hogy egy esetleges árvízi védekezés költségeit inkább vésztározók létesítésére és a hullámtéri lefolyási viszonyok javítására fordítsák az illetékesek, hisz azok a későbbiekben is védelmet nyújtanak, mintsem inkább a rendkívüli helyzetek kezelésére kelljen költeni, amik többnyire megelőzhetőek lettek volna. Bár az is igaz, hogy erre a problémára a megoldás, határokon átnyúló összefogásokat is kíván, de mindenekelőtt azokat kell kivitelezni, amiket mi magunk is képesek vagyunk.
