A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Nagy Tamás (ADUKÖVIZIG): Tavak a múltból - A geomorfológiai helyzet és a tavi litofáciesek kapcsolatának nyomozása a süttői pleisztocén korú édesvízi mészkő előfordulások területén

b. „Stagnáló medence" kifejlődés Főleg sötétszürke és barna lithoklasztokat és nádtörmelékeket tartalmazó édesvízi mészkövek jellemzőek erre a fáciesre. A rétegek enyhén konkáv geometriájúak. A talajosodás igen gyakori jelenség. Általános megfigyelés, hogy ezt a fáciest vertikálisan mindkét irányban a „mikrobiális bozót" kifejlődés képződményei határolják. Az ilyen üledékek rendszerint a forró vizű források fakadási helyétől távol helyezkednek el, a leülepedés közegét jelentő vízben tehát az csapadék aránya és jelentősége megnő. Az csapadékkal a felszínről olyan tápanyagok szállítódnak be a rendszerbe, melyek eredményeként gerinctelen élőlények népesíthetik be a medencét. A litológiai változékonyságot a medencébe beáramló víz mennyiségének és milyenségének változása eredményezi. 3.3. ábra. A „stagnáló medence" fácies képződési környezete. A vízáramlás megszűnik a tavacskában a forrásműködés szünetelése, vagy a forrás irányának megváltozása következtében. 3.3 Konvex travertinó felépítmények Ezekben a megjelenési formákban a nádfélék és a különböző fűfélék nagyarányú elterjedése figyelhető meg. Általában a kis dőlésszögű, laposabb lejtők bázisán jelennek meg. Gyűjtő néven a „nádas bucka" kifejlődésnek nevezik őket. „Nádas buckák" Ez a fácies belső szerkezetében összetett, ékszerűen elvégződő, lencse alakú formákból épül fel, melyeknek felszíne konvex, dőlésük általában 0-35 fokig terjedhet. A buckák általában tíz méternél magasabbak, és szélességük elérheti a kétszáz métert is. A lencsék körvonala aszimmetrikus. A domináns lithotípus a „nád travertinó", amelynek színe világos szürke és barnás is lehet, részaránya ebben a kifejlődésben több mint hatvan százalék. A maradékot a vékony lemezes és a buborékos lithotípusok alkotják. A nádszálak közti hézagokban barna, vas dús üledék figyelhető meg, gastropodákkal és ostracodákkal . A nád szárak között vékony lemezes travertinó található. Bucka tető és bucka oldal alfáciesek jól elkülönülnek. A bucka oldal szabálytalan, hullámos, világos színű, centiméteres vastagságú rétegekből épül fel, melyeket vékony barnás rétegek választanak el egymástól. A bucka tető általában barna színű rétegekből áll. A buckák felépítményét gyakran eróziós felszínek szakíthatják meg.