A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Kalicz Péter - Gribovszki Zoltán - Kucsara Mihály (NYME EMK) - Mészáros Imre (Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Zrt.): Szűrőmező szükségessége és lehetősége a balfi szennyvíztisztító telep kiegészítésére

16 Az előbbiek alapján a hidraulikus terhelési ráta lehetséges határait (25-50 mm/nap) figyelembe véve a felszíni vizes szűrőmező létesítéséhez szükséges terület nagysága 0,4 és

2,8 ha között változik. A szennyvíz mennyiséget illetően reálisnak tekinthető tartományhoz

(200-490 m

3

/nap) tartozó területnagyság a szennyvíztisztító telep és a Balfi-csatorna között

rendelkezésre áll. Hidraulikus tartózkodási időnek (t) nevezzük azt az időtartamot, amely alatt egy vízrészecske

elméletileg áthalad a rendszeren (US EPA, 1988). Ezen időtartam alatt feltételezzük a

wetland-en átfolyó víz megtisztulását. Q

n

Vt ahol: t: az elméleti, hidraulikus tartózkodási idő (nap) V: a vizes élőhely medencéjének térfogata (m

3

), n: a közeg porozitása (felszíni vizes wetland-nél általában 1,0) Q: a wetland-en átfolyó vízhozam, azaz átlagos hidraulikus terhelés (m

3

/nap). A kommunális szennyvíztisztításra használt vizes élőhelyek esetében. az optimális tényleges

tartózkodási idő 5-14 nap. A felszíni vizes rendszerben az átlagos tartózkodási idő minimum

10 nap (Verhoeven, Meuleman, 1999). A mesterséges mocsarak létesítésénél egy-két hetes

tartózkodási idő tervezése javasolt (Gampel, 1995). A létesítendő felszíni vizes utótisztító szűrőmező hidraulikus terhelési rátájának lehetséges

határait (2,5-5,0 cm/nap) és a 0,10-0,50 m-es átlagos vízmélység tartományt, valamint az előbbiekben számított terület-igénybevételeket figyelembe véve a tartózkodási idő 2 és 20 nap

között változik (9. táblázat). A tartózkodási idő mintegy 1 ha-os területtel és egy átlagosan

0,30 m vízmélységgel számolva a 200-490 m

3

/napos tartományban 6-15 nappal számítható,

tehát optimálisnak nevezhető. Megjegyzendő, hogy az előbbi tartózkodási idők számítása a

balfi tisztított szennyvízmennyiségek alapján történt. Valóságos helyzetben azonban a

wetland-en átfolyó vízhozamnak a be és kifolyó vízmennyiségek átlagát tekintjük. A terület

fokozott mértékű párolgását figyelembe véve (a fertőrákosi tapasztalatokra alapulva) a kifolyó

hozam általában jóval alatta marad a befolyónak, így a számított tartózkodási idők, tél végi

minimum értéknek vehetők. Az előbbiek alapján megállapítható, hogy egy mintegy 1 ha kiterjedésű felszíni vizes

rendszer, a szakirodalmi normatív adatokat figyelembe véve, elegendőnek tűnik a balfi

szennyvíztisztító tisztított szennyvízének utótisztítására, azaz Fertő-tó típusú vízzé alakítására. A balfi szennyvíztisztító mellé létesíthető szűrőmező előzetesen kalkulált paramétereit

érdemes összevetni a fertőrákosi paramétereivel. A fertőrákosi szűrőmezőn, a mintegy

másfélszer nagyobb tisztított szennyvízkibocsátáshoz (300 m

3

/nap) tarozó átlagos hidraulkai terhelés csak 3,4 mm/nap volt, mivel a szűrőmező 7,4 ha-os, azaz jelentősen felülméretezett.

Így a tartózkodási idő is lényegesen nagyobb, 15-74 nap. Az utótisztító wetland ilyen mértékű

túlméretezése azonban magában rejti annak veszélyét, hogy a vízutánpótlás nem lesz

elegendő a vízigényes ökoszisztéma megfelelő létezéséhez, sőt a fennmaradásához a száraz

időszakokban. Ez a fertőrákosi utótisztító esetében azért nem következett be, mert a rendszer,

legalábbis a felszín alatt, nem volt zárt, így a környező vizes élőhelyekről vízutánpótlást

kaphatott. Az esetlegesen megvalósuló balfi szűrőmező helyszíne viszonylag magasabb

fekvésű, más felszíni és felszín alatti kapcsolatokkal, mint a fertőrákosi. Mindezzel arra

utalunk, hogy nagyon fontos a szűrőmező vízháztartásának, azaz a mennyiségi viszonyoknak

a megtervezése is.